EGYMÁSRA TALÁLTUNK
ÚJRA

Ülök a busz bőr ülésén,
S a kerekek versenyt futnak,
Szántóföldek, rétek, mezők,
Egymás után elmaradnak.

Élvezem a sebességet,
Száguldást, mely Hozzád röpít,
Távolban magányos tanyák,
A múlt emlékét idézik.

Visszatér a gondolatom
A régmúlt idő újra él,
Amikor mi találkoztunk,
Szívem mindég arról mesél!

Hideg téli éjszaka volt,
És megperzselt a forró csók,
A két kezed megremegett,
Amikor engem átkarolt.

Éreztem a néma csendben,
Azt a meghitt varázslatot,
Ahogy ott a Mindenható,
Mindörökre nekem adott.

Ülök a busz bőrülésén,
Elmerengek én magamban,
Fut a kerék, fék csikorog,
S ott vagyok a megállóban.

Házad felé elindulok,
S érzem, hogy a szívem zakatol,
Bekopogok ablakodon,
S a lelkem ujjongva dalol.

Szemed ragyog, ahogy fogadsz,
Boldog mosoly van arcodon,
Átölel ismét két karod,
S csókod most is visszaadom!

Nem szólunk csak állunk csendben,
Helyettünk a szívünk beszél,
Az érzés, mely sosem múlt el,
Tudjuk, hogy az örökké él.

Egymásra találtunk újra,
És a szerelem fellángolt,
Boldogság költözött hozzánk,
Mi olyan soká’ távol volt.

Makó, 2003. 10. 03.