AZ ESKÜVŐ

A nászinduló hangja
Most is fülemben cseng,
S ti örömkönnyek között,
Kimondtátok az igent.

A boldogság költözött
Szívetekbe, s szívünkbe,
Nem feledjük a napot,
Megmarad az emléke.

Felhúztátok a gyűrűt,
Egymásnak az újára,
Mely gyűrű egy kört alkot,
S a végtelent mutatja.

Végtelen a boldogság,
Amit nyújt a szeretet,
S családdá formált akkor,
Mindörökre titeket.

Új fejezet kezdődött,
Feladatok és gondok,
Családi fészekben,
Nevelni az utódot.

Annácska, mint egy kapocs,
Összetart benneteket,
És minden mozdulatát,
Éberen figyelitek.

A bölcsőt, ha kinőtte,
Beszélni és járni kezd,
Angyali csacskaságát,
Sosem feledhetitek.

Óvoda és iskola,
Egymást sorban követik,
S észre sem veszitek,
Hogy egy nap felcseperedik.

Eljön az idő, mikor
Ő is új életet kezd,
S várhatjátok boldogan,
Hogy nagyszülők legyetek.

Az életnek értelmet,
Mindig, a gyermek ád.
A szerelem gyümölcse,
Így lesz s marad a család.

Csak egy szó csupán: – igen,
És milyen sokat jelent,
Öregkor felé vezet,
S közben mindent megteremt.

Mit is mondhat egy szülő,
Akkor az esküvőn ott,
Nincs szebb gondolat annál,
Hogy legyetek boldogok.

Makó, 2003. 10. 04.