VAN EGY HÁZ

Van egy ház, ahol születtem,
Hol leéltem az életem.
Anyám, apám, ott nevelt fel,
S ketten nőttünk nővéremmel.

Mamám, Tatám, velünk lakott.
S hatan alkotunk családot.
A háborút itt éltük át,
Láttam németet és muszkát.

Iskolába innen jártam,
Zongorázni itt tanultam.
Harmonikám vígan zengett,
S mindig a zene éltetett.

Katonának innen mentem,
S vissza is ide érkeztem.
A munkába onnan jártam,
Mikor éjjel muzsikáltam.

Házasságot itt kötöttem,
S lakodalmat ünnepeltem.
A két fiam itt született,
S nekünk sok örömöt szerzett.

Boldog itt a kis unokám,
Gagyarászik és nevet rám.
Az öregkor itt ért engem,
Nyugdíjba is innen mentem.

A falak, ha beszélnének,
Nagyon sokat mesélnének.
Öt nemzedék életéről,
Öröméről, keservéről.
Van egy ház, ahol születtem,
/Hol/ őseimet elvesztettem.
Fiaim is rég elmentek,
Új életet teremtettek.

Visszajárnak látni minket,
A magányos szüleiket.
A nagycsalád, már rég megfogyott,
S az öreg ház is elhagyatott.

Ez a hely hol boldog voltam,
Mikor gyermekként játszottam.
Emléktár lett már a lakás,
Itt talál rám, majd a kaszás.

Életemnek a munkáját,
Örökül hagyok sok nótát.
Verseim is megmaradnak,
S azok rólam árulkodnak.

Nótáimat, verseimet,
Hasznosítják az emberek.
Gondolatot, eszmét, hitet,
A tűz lángja égeti meg.

Innen szeretnék elmenni,
S a falaktól elköszönni.
Ne szánjon senki engemet,
Víg nótával temessenek.

Ha majd a ház maga marad,
Eladják egy újgazdának.
Elfelejtik ki itt lakott,
/Az/ öreg, régi, vén bohémot!

Makó, 2003. 10. 05.