ELFUJJA AZ ŐSZI SZELLŐ

Elfújja az őszi szellő,
A lehulló leveleket.
Elmegyek az életedből,
Ha már nem kellek én Neked.

De ha egyszer arra járok,
Ahol Veled boldog voltam,
Rád gondolok fájó szívvel,
Elsiratom majd a múltam.

Visszaemlékezem akkor,
A legforróbb csókjaidra,
Az elmúlt boldog időkre,
A sok csodás szép napokra.

Eszembe jut minden, amit
Akkor Neked eldaloltam
Amikor a két karodban,
Boldogságról álmodoztam.

Te lettél az életemnek,
A leghűtlenebb asszonya,
Kit szerettem, becézgettem
Soha rosszra nem gondolva.

Mégis megcsaltál Te engem,
Örömöket másnak adva,
Itt hagytad egy őszi estén,
Árva szívem megalázva!

Makó, 1999. 11. 19.