GONDOLATOK ÉS ÉRZELMEK

Te vagy nékem a boldogság és szerelem,
Isten így rendelte s ezt én nem feledem.
Rád gondolok gyakran, pedig tudom azt,
Vége lesz majd egyszer és nem lesz több vigasz.
Egyedül maradok, s nem vársz többé énrám,
Bárhogy is szeretném, bárhogy is akarnám.
Hová lesz majd egykor a sok boldog óra,
Nélküled mit sem ér – nem válhat valóra!
Mit terveztem sokat, csak terv marad majd az,
S elhagysz egy szép napon, okozva fájdalmat.
Semmi sem sikerült életemben soha,
Talán odaát majd nem leszek mostoha.
Mikor megláttalak szívem nagyot dobbant,
De hogyha Te elhagysz, lelkem összeroppan.
Mikor boldog voltam, örülhettem Neked,
Ha Te már nem leszel, nem foghatom kezed.
Csókom számra szárad, nem lesz kinek adni,
Pedig mily csodás volt, Tőled visszakapni.
Ölelő két karod, emlék marad csupán,
Kéken fénylő szemed nem néz bíztatón rám?
Ébren álmodozni aztán kiről fogok,
Verset Neked írni, többé sosem tudok!
Mért van az úgy mindig, mikor boldog vagyok,
Tönkre megy az érzés, elhagynak az álmok?
Gondolni majd énrám fogsz-e egyáltalán,
Jut-e majd eszedbe, amit mondott szám?
Szeretni nem tudtál, mégis boldog voltál,
Hogyha egyszer elmész, Te mindent itt hagynál?
Szeretet vajon fogsz-e ott majd kapni,
Cserébe helyette, – Te is tudsz azt adni?
Mennyi-mennyi kérdés, nincs rá jó felelet,
Az idő, tovatűnik,s ez gyógyír nem lehet.
A vágy az értelmét, így veszítheti el,
Nélküle az élet üres,-. Neked ez kell?
Eltűnődöm csendben, átgondolva újra,
Mi lenne, ha mégis szíved visszahozna.
Árnyékot vetne-e, ez kapcsolatunkra,
Vagy az én szerelmem ettől megfakulna?
Ki tudja ily hibát lehet-e feledni,
S együtt ketten újra, tudunk-e szeretni?
Ha az érzés egyszer elkezd tönkremenni,
Lelked tisztasága meg fogja sínyleni!
Későn találkoztunk, rosszkor láttalak meg,
Nem, tudom becsapni szívem, mert szeret.
Amíg itt vagy velem, nem lesz más csak ünnep,
Boldogtalan leszek, ha vége szerelmünknek!

Makó, 2003. 06. 03.