LÁTOM ARCOD

Látom arcod, hallom hangod,
Pedig nem vagy velem,
Távol vagy és messze tőlem, –
Várlak képzeletben.

Percek múlnak, órák telnek,
Lassú néma csendben,
Ólomlábakon jár az idő, –
Múlását figyelem!

A sóhajom Hozzád száll most,
Átölel két karom,
Két szép szemed csillogása, –
Minden gondolatom.

Az ajkadat megcsókolom,
Rólad ábrándozom,
A távolságot áthidalja,
A legédesebb álom.

Csillagok közt fenn az égen,
Egy fényesen ragyog,
Hirdeti azt mindenkinek,
Milyen boldog vagyok.

Te vagy nekem és én neked,
Érzem szerelmedet,
Tudom, Te is érzed azt, hogy
Szívem nagyon szeret!

Makó, 2003. 06. 02.