LEHULLNAK A FALEVELEK

Lehullnak a falevelek,
Temetek egy érzést,
Két szemednek ragyogását,
Fájó emlékezést.

Életedből már elmentem,
Hozzád visszavágyom,
Éjszakánként elsiratom,
Tűnő boldogságom.

Szerelem nélkül nem tudom,
Hogyan lehet élni,
Magányosan kóborolva,
Örömöt remélni.

Rád gondolok éjjel-nappal,
Beteg lett a lelkem,
Nincsen, aki meggyógyítson,
És szeressen engem.

Makó, 1999. 03. 23.