NEM TUDOK ÉN MÁR NEVETNI

Nem tudok én már nevetni,
Nem tudok víg lenni.
Szomorú lett az életem,
Nem tudlak feledni.

Hová lett a boldogságom,
Mért hagyott el engem.
Nem jön álom a szememre,
Még most is szeretem.
Még most is szeretem!

Valamikor együtt jártunk,
Kéz a kézben ketten.
Elfeledted azt az időt,
De én ne feledtem.

Tündérmese volt az, nékem,
Most már csak egy álom.
Szeretném, ha visszajönne,
Az a régi álom.
Az én boldogságom.

Makó, 2002. 03. 29.