VÁRTAM ÉN A BOLDOGSÁGRA

Vártam én a boldogságra,
Amely sokat késett,
Már azt hittem, hogy elkerül,
Mikor megérkezett.

Találkoztunk, véletlen volt,
Nem vártalak Téged,
Észrevétlen felbukkantál,
Két szemem csak nézett.

Ott álltál, mint nagyon régen,
És én nem értettem,
Délibáb vagy álomkép vagy,
Vagy csak játszol vélem.

Felidéztem a régmúltat,
Mikor megláttalak,
Tiszavirág szerelmünket,
Ahogy csodáltalak.

Meglátni és megszeretni,
Akkor úgy kezdődött,
Szomorúan elbúcsúzni,
Sajnos úgy végződött.Harminc nyár és harminc tél volt,
Amíg csak Rád vártam,
Harminc tavasz és harminc ősz,
Elmúlt sok-sok gondban.

Új tavasz jött, nyár köszöntött,
Ahogy megérkeztél,
Ősz és tél ne jöjjön soha
Most, hogy visszatértél.

Nem értem az ajándékot,
Amit a sors nyújtott,
Kárpótolja mit elrontott,
Mikor közénk állott.

Vagy kegyetlen játék ez is,
Vagy egy csúnya tréfa,
Tiszavirág lesz-e most is,
Szerelmünknek ára?

Útra kelsz-e, vándorútra,
Búcsút integetve,
El a messzeségbe tőlem,
Engem elfeledve.

Várni, várni, mindig várni,
Nekem mért csak ez jut,
Az időből egy szép napon,
Az életem kifut!

Makó, 2003. 05. 29.