MIKOR RÁD GONDOLOK

Mikor Rád gondolok annyi év után,
Elmerengek magamban sután, bután.
Nem értem szívem hevesen mért dobog,
Talán érzi, hogy újra boldog vagyok?

Boldogság? – azt eltemettem már régen!
Most a Nap, nekem ragyog fenn az égen?
Nekem ragyog, és azt megvilágítja,
Mi árnyékban volt eddig eltakarva.

Távol voltál tőlem, és mégis velem,
Az idő eltelt, de nem a szerelem.
Ami elmúlt az vissza nem jön soha,
De az érzés marad s nem lesz mostoha.

Találkoztunk, s az óta azt akarom,
Hogy Neked nyíljon minden virágszirom.
Nem tudom, hogy a sors mit rejteget még,
Vágy marad a vágy, vagy sóhaj száll Feléd!

Makó, 2003. 04. 11.