ÉRINTETLEN HÓHALMAZ

Február 3- án pénteken Makó felett is kiszakadt az ég nagy dunyhája, és vakító fehérség borult a városra, mely olybá tette a tájat, házakat, fákat, bokrokat, mintha farsangi mulatság készülődne szibériai jelmezben. €
A napokig tartó hóesés hatására már mintegy félméteresre nőtt a hóréteg, melynek eltakarítása komoly gondot okoz mindenkinek, különösen az olyan helyeken, ahol öregek laknak.
Ez a rendkívüli állapot csupán a gyermekeknek kedvez, akik örülhetnek a tél szépségének, és hódolhatnak a fagyos, zimankós játékoknak: szánkózhatnak, hó csatákat vívhatnak egymással kifáradásig.
Egy érdekes jelenség uralkodik városunkban már hosszú évek óta. Ahogy a városközpontból haladunk a perifériák felé, azt tapasztalhatjuk, hogy a járdák egyre tisztábbak, és járhatóbbak lesznek.
Köztudott, hogy mindenki köteles a háza előtt tisztántartani a járdát. Az egyszerű emberek igyekeznek ennek eleget tenni, de a városközpontban, ahol egy-egy társasházban százan is élnek mindenki a szomszédjára vár, hogy seprőt, lapátot ragadjon, hogy megszabadítsa a járdát a magasra nőtt hórétegtől.
Az utcákat járva a járókelő észreveheti, hogy egyes házak előtt csupán egy keskeny csapás járható, mert az ott élő idős embereknek az erejéből mindössze ennyire futotta, de mindent megtettek annak érdekében, hogy embertársaikat segítsék a zavartalan közlekedésben.
A Návay Lajos tér 5-7 számú ház a VGV székhelye. Innen indulnak el a hókotrók, melyeknek hatására megtisztulnak a közutak, és munkájuk nagyrészt hozzájárul a balesetveszély megelőzéséhez.
A székház előtti járda viszont évtizedek óta Csipkerózsikai álomba merült, és a felmagasodott hóréteg érintetlenül pihen a járdán, elzárva az utat az általános iskolások elöl, akik itt kényszerülnek elmenni az iskolából a tornaterembe. Ez az útvonal vezet a város piacához is, és meglehetősen forgalmas, különösen hetipiacos napokon.
Akik nem akarják cipőjüket hóval megtölteni, kénytelenek kimenni a kocsiútra, ahol bármikor megcsúszhat egy autó, mely tragédiához vezethet.
A mellettük lévő ház idős lakói naponta megvívják csatájukat a hó eltakarításakor, de mégis mindig példaértékűen tisztán tartják a járdát, pedig nem kellene, hisz a szomszéd VGV épülete előtt, mintegy sorompó úgy éktelenkedik a felmagasodott hóréteg.
Amikor a tél elveszti csatáját tavaszi napsütéssel szemben, nappal megolvad a jég, de az éjszakai hidegek hatására megfagy a hólé, mely reggelre komoly jégpályává válik, holott nincs erre szükség, mivel 200 méterre van a jégpálya.
A környéken élők közül azt hiszem, kevesen emlékeznek arra, hogy az említett épület előtt mikor volt tisztántartva a járda télen és nyáron egyaránt.
Sokat gondolkoztam azon, hogy miért vált senki földjévé az utcának ez a rövid szakasza, és miért teszi ki a cég vezetősége magát annak, hogy valaki a figyelmetlenségük, hanyagságuk miatt balesetet szenvedjen.
Általában nyitott szemmel járok a városban, és még soha nem láttam olyan esetet, amikor a vezetők takarították volna az úttestet, ami rendjén is volna.
Kérdésem csupán annyi: Miért hunynak szemet e dolog felett, hiszen ők is emberből vannak, és mint ilyeneknek kötelességük vigyázni mások testi épségére?

Makó, 2012. 02. 03.