MAKÓ: MAKOVECZ IMRE FÜRDŐJE!
- június 30-án vette kezdetét a makói fürdőkomplexum építése. A város apraja-nagyja árgus szemekkel figyelte naponta a változásokat, a régi fürdő elbontását, majd az új létesítmény alapkövének lerakását, az alapozást, és az építők gigantikus küzdelmét, úgy az időjárással, mind a fantasztikus ötletekkel megálmodott Makovecz terv megvalósításával.
Három toronydaru serénykedett az elemek beemelésével, és a legkülönbözőbb építési anyagok szállításával, miközben naponta növekedett a „szakemberek” tábora, és mindenki elmondta légből kapott ötletét, akár orvos, mérnök vagy utcaseprő volt, és igyekezett kitalálni mindazt a látottak alapján, amit szívesen látott volna a fürdő felépülése után.
A légtornászokat meghazudtoló ügyességgel dolgozó munkások fenn a szédítő magasságban nagy odafigyeléssel végezték a munkájukat, miközben a nyári hőségben szebbnél-szebb hölgyek napoztak, fürödtek közvetlen az építési terület mellett.
Az elmúlt két nyáron a gyengébb nem legszebbjeire, még a legnagyobb nőcsábászok is csak futó pillantást vetettek, elhanyagolva hódolatukat a női test szépsége előtt.
A figyelem ez idő alatt, csupán az építési folyamatra szűkült le.
Makón még soha nem volt annyi „építészeti szaktekintély”, mint amennyit az építkezés teremtett a munkálatok előre haladásának köszönhetően.
A környék és a város lakói türelemmel, és megértéssel viseltettek, hiszen mindenki sejtette illetve tudta, hogy Makó olyan színfolttal gazdagodik, amire nem volt példa fennállása óta.
Az építők szorgos kezeinek munkája nyomán lassan, de biztosan gyarapodtak, növekedtek a falak, a kupolák és tornyok, melyek az ég felé tekintve hirdetik a Kossuth-díjas építész életművének remekbeszabott elképzelését.
A komplexum befejező szakaszában tűz ütött ki a legnagyobb torony tetőszerkezetén, melyet a tűzoltók gyorsaságának, szaktudásának köszönhetően gyorsan elfojtottak, de az anyagi kár így is jelentős volt.
A tűz híre az internetnek köszönhetően gyorsan bejárta a világot, és másnap már Izraelből, Németországból kaptam vetítettképes anyagot a tűzoltással kapcsolatosan.
E tűznek a károkozás mellett, így reklám hatása is lett, minek következtében a külföldiek is bekapcsolódtak a makói fürdőépítés folyamatába.
Dióhéjban legrövidebben összefoglalva talán e sorokkal emlékezhetünk azokra az időkre, melyek ólomlábakon haladtak ugyan, de mégis a figyelem középpontjává váltak, és mindannyiunk örömére végre elérkezett a nagy nap: Elkészült a fürdők-fürdője!
A város és a fürdő vezetőinek köszönhetően napokon át ingyenes bejárásra nyílt lehetőség reggeltől a késő esti órákig. E bejárás alkalmával bemutatták részletesen e hatalmas épület minden szárnyát, így több ezer makói és idegen ismerhette meg az új létesítményt.
Makó fürdővárossá válásának első állomása volt az átadási ünnepség, a fürdő Makovecz téri főbejárata előtt, ahol 2500-3000 érdeklődő vett részt.
Az ünnepélyes köszöntők után Miklóssy Ferenc, a Keviép Kft. Igazgatója átadta a fürdő kulcsát Dr. Buzás Péternek, Makó város polgármesterének.
Az ünnepi műsor keretében Vedres Csaba:”Köszöntő” című alkotását, – melyet Makovecz Imre Kossuth-díjas építész 60. születésnapjára írt, – előadta Makovecz Pál vezényletével a budapesti Szent István Király Szakközépiskola diákjainak zenekara, miközben átvágták a szalagot.
A műsor hangulatát fokozta Szentpéteri Csilla (Makó arca) zongoraművész és együttesének fellépése. Műsorukban elhangzott a művésznő Makói idill című szerzeménye melyet erre az alkalomra komponált.
Az ünnepi hangulatú átadás után 16. órakor kinyitotta kapuit a fürdő a közönség előtt.
Azoknak, akik az építkezés során véleményüknek adtak hangot, az épületek küllemének ismeretében, akár pozitív, akár negatív formában, nagy meglepetésben volt részük, miután megismerkedhettek a csodák – csodájával a fürdő igazi arculatával, mely a belépés után fogadta őket.
Kívülállóként azt hiszem nem szabad állást foglalnom, véleményt mondanom, a legendás hírnév előtt álló fürdőről, mely magáról beszél mindenkinek, aki legalább egyszer eltölt benne egy pár órát, illetve rendszeres látogatója lesz.
Zárásként egy utolsó gondolat: Batsányi János költő 1789-ben „A franciaországi változásokra” c. versének befejező mondatát idézném:
„Vigyázó szemetek Párizsra vessétek”
E híressé vált sort, melynél jobb nem jut eszembe, Makovecz Imre tervezte fürdő reklámjaként kissé átalakítva úgy bocsátanám útjára:
Vigyázó szemetek a makói fürdőre vessétek!
Makó, 2012-01-21