ANNA

Valamikor Annácska volt,
S ma már egyszerűen Anna.
Valamikor kisbaba volt,
Ma már tízéves leányka.
Valamikor játszott velem,
Ma már ezt elhanyagolja.
Valamikor lova voltam,
De az is lehet. (hogy) szamara.
Száguldoztunk a szobában,
A zongora alá bújtunk,
Ezt követte tornaóra,
S ki nem fogyott a játékunk.
Ha valamit elrontottam,
Újra kellett azt csinálnom.
Ejnye tata figyelj jobban,
Hangzott szájából, (a) szánalom.
Ha labdáztunk és hibáztam,
Harsányan kacagott rajtam,
Mint egy tanár úgy dirigált,
S szemét le nem vette rólam.
Balett órán is részt vettem,
(A) kecses mozgás nem ment nekem,
Tanítgatott, magyarázott,
Mutogatta türelmesen.
Mégis elszakadt a cérna,
Rám ripakodott mérgesen,
Úgy mozogsz, mint egy nagy medve,
Idétlen vagy, és ügyetlen.
Vadas parkba vittem egyszer,
Simogatta a nyulakat,
Etetgette, szeretgette,
A kicsi oktalanokat.
S a szeme kerekre nyílott,
Úgy figyelte a vadakat,
S az oroszlánüvöltéstől,
Ijedten messzire szaladt.
Zárórakor mennünk kellett,
De ő még maradni akart,
Sírt, zokogott, toporzékolt,
A tevék is csak bámultak.

Zongorázni kezdett velem,
S (a) Szamárindulót tanulta,
Szorgalmasan, figyelmesen,
Gyakorolta, játszogatta.
Boldog volt, mikor már tudta,
S egyre gyorsabban játszotta,
Csillogott a két szép szeme,
A kudarc viszont bántotta.
Ne játszd gyorsan, mondogattam,
S ekkor bosszúsan nézett rám,
Mindenbe bele kell szólnod,
Jó, hogy te már tudod, tatám.
A Marosra is lejártunk,
Fürdöttünk és homokoztunk,
Cinkostársak lettünk ottan,
S otthon erről nem szólhattunk.
Így teltek az évek gyorsan,
Iskolába ment Annácska,
Szolfézsórára is eljárt,
S fogyni kezdett gyermekkora.
Óvodában, iskolában,
Mit tanultak énekeket,
A zongorán lejátszotta,
S én megtapsoltam ezeket.
Meglepetéssel várt haza,
A kis Anna hétévesen,
Lekottázva átnyújtotta,
Első szerzeményét nekem
Nézegettem, s megcsodáltam,
Szemem csaknem könnybe lábadt,
Zongorához ültem gyorsan,
S eljátszottam a csodás dalt.
Tanulás mellett hegedül,
S terveket sző szépreményűt,
Nagy boldogság volna nekem,
(Ha) megtartaná a hegedűt.
Most, ahogy ő régen tette,
(A) szemem róla le nem veszem,
Szeretettel imádom őt,
Amíg élek, csak azt teszem.

Makó, 2013-05-08