ÉVFORDULÓ
(Egy idős hölgy emlékei)

Nyolcvanhat év elmúlt csendben,
Sokszor szépidőket éltem.
Öröm is volt, bánat is volt,
Világháború pusztított.

Rengett a föld, harcok dúltak,
Katonák sokan meghaltak.
Önkényuralom hatása,
Lett a népnek megtorlása.

Férjhez mentem, fiatalon,
Reményekről álmodozón.
Tervezgettük életünket,
Csodát vártunk, mesés szépet.

Két szép kislányom született,
Felvillantva szép időket.
Dédelgettük becézgetve,
Egymással versenyre kelve.

Ötvenhat jött, nagy harcokkal,
Pestnek lerombolásával.
Megszálltak minket oroszok,
A gyilkos fegyvert hordozók.

Makón is nagy harcok dúltak,
Sztálinorgonák vinnyogtak.
Rettegett a város népe,
Bennem él borzalmas képe.

A főtéren halottakat,
Temettek el, ott sokakat.
Magyarokat, oroszokat,
Két gödörbe, elhantoltak.

Később exhumálták őket,
Elvitték a temetőkbe.
Katonasírokba tették,
Díszpomával eltemették.

Felbomlott a házasságom,
Hárman éltünk bizakodón.
Volt férjem, hogy eltávozott,
A gond egyre fokozódott.

Életkedvem nem hagyott el,
Mindent egy lapra tettem fel.
Taníttattam lányaimat,
S jártam magányos utamat.

Előttem egy cél lebegett,
Széppé tenni két életet.
Meghálálták gyermekeim
Végzettségükkel ketten mind.

Az idő egyre csak haladt,
Megéltem már sok-sok nyarat.
Földjeimen gazdálkodtam,
S közben targoncás is voltam.

Néha tekézni eljártam,
Örömömet leltem abban.
Nyolcvanöt éves koromban,
Nyertem versenyt utoljára.

Unokám a szemem fénye,
Meglett ember lett belőle.
Gyakran meglátogat engem,
Asszonyával megértésben.

Szorgalmas az egész család,
Nincs ennél nagyobb boldogság.
Segítem őket, még tudom,
Így vált valóra egy álom.

Az évek száguldva futnak,
Gátat vetnek a koromnak.
Azt kívánták mind énnekem,
Legyen soká egészségem!

Makó, 2017-10-16