PIROS SZEGFŰ

Piros szegfű mesés virág,
Köszöntéskor nem ámítás.
Szeretetet fejezi ki,
Aki kapja, ünnepeli.

Születésnap, netán névnap,
Vagy egy bók, sima hétköznap.
Koszorúban gyász is lehet,
Valakire emlékeztet.

Csokrétába szinte kacag,
Sugárzik belőle illat.
Egy szál kifejező lehet,
Átvéve azt is szereted.

Több szál, több érzésnek tára,
Vágyálomnak a bástyája.
Évfordulóknak kelléke,
Éveinknek az emléke.

Virágkosarat ékíti,
Ezer arcát megteremti.
Dísze lesz a lakásoknak,
Szépségéről strófát írnak.

Naponta, ha megöntözzük,
Nem hervad el, nem feledjük.
Vendégeink megcsodálják,
Fiatalok, öreg dámák.

Nagymamáink ellágyulnak,
Látványától könnyek hullnak.
Nagyapáink meg csak nézik.
Megsimítva becézgetik.

Szüleink is megbecsülik,
Éveiket emlegetik.
Csupán növény nincsen szíve,
Elbűvöl annak szépsége.

Lelke zsong, annak ki kapja,
Ifjú lány, vagy tüzes mátka.
Suttyó ifjú gomblyukába,
Parázslik büszkén magába.

Női-férfi kalapokra,
Mesterin felrakva oda.
Gyönyört nyújt az, mindenkinek,
Ellenállni nem is lehet.

Népszerűsége az örök,
Mindegy magyar, vagy tán török.
Lehet német, olasz, spanyol,
Portugál, francia, orosz.

Mindenhol ismerik nagyon,
Színkavalkádja varázsol.
Piros, fehér vagy tán bordó.
Mind más alkalomra való.

Legszebb köztük a vérpiros,
Messziről int, kívánatos.
Vágyunk érte, hogy megkapjuk,
Beteljesüljön az álmunk.

Ötven szál egy körcsokorba,
Aranylakodalom szava,
Összejön az egész család,
Körbejárják, megbámulják.

Száz szál szegfű, fejedelmi,
Nem is kapja azt akárki.
Óriásként ékeskedik,
Szépségével meg is hódít.

Ily csokor, akinek kijár,
Szerelem tetőfokán áll.
Emlékét örökre őrzi,
Szívdobogva, becézgeti.

Makó, 2017-09-30