A LÉLEK!

(A) hatalmasok uralkodnak,
Vagyonukkal megaláznak.
Gondolj arra, vajon kik ők?
Elnyomásaik fertőzők.

(A) néptől kaptak mindenüket,
Elvehetik értékedet.
Nyomorba dönthetnek téged,
Családod, és feleséged.

De hatalmuk azért véges,
Nem vehetik el lelkedet.
Lélekben, ha gazdagabb vagy,
Nyomorodban úgy arathatsz.

Ellened akkor tehetnek,
Mikor bűnbe esik neved.
De, ha makulátlanul élsz,
Nincs ellened semmilyen érv.

Mégis gyakran kikezdenek,
Pedig lehet, – nem ismernek.
Gyűlölettel le is néznek,
Alantas a szegénységed.

Gazdag, szegény ellentétek,
Igazságod, néha vétek.
Nem tűrik a véleményed,
Hiszen ők felsőbbrendűek.

Okos így nem lehetsz soha,
Rád nehezedik az iga.
Rangon alul nincs barátság,
Hatalmi harc a valóság.

Beleszólni nincsen jogod,
Köztük nem lehet mentorod.
Kiközösítenek gyorsan,
Fölényesen, rohamosan.

Barátod, csak szegény lehet,
Bárhogyan is töröd fejed.
Csak a barát az nem önző,
Tőled semmit nem akar ő.

A barát az mindig szeret.
Így az, gazdag sosem lehet.
Csak egy szinten remélhettek,
A gazdagság másik eset.

(A) vagyonos csak szájjal nevet,
De a szíve, zord és merev.
(Ha) ránézel, látod agyarát,
Kimutatja fehér fogát.

Szemben kedves, méltóságos,
Hátad mögött alattomos.
Ellened tör, veszted várja,
Az neki az igazsága.

Politikusként ígérget,
Hatalmán csak úgy növelhet.
Célját mikor már elérte,
Nem vezérli silány lelke.

Szíved, hogyha összetörte,
Megnyugszik, – nincs becsülete.
Mintha talán Isten volna,
Magát gyakran úgy méltatja.

Tudását is kihasználja,
Tanulmányát kiaknázza.
Szép szavakkal, elámítgat,
Hogyha rájössz, már csak sírhatsz.

(A) jellem neki az idegen,
Olyan, mintegy álnok verem.
Így, nem marad neked semmi,
Csak a lelked, s szíved, – ennyi!

Makó, 2016-06-18