ANYÁM MESÉLT!

Gyermekkoromnak emléke,
Mesevilág ismerete.
Édesanyám kedves arca,
Megjelenik mosolyogva.

Lestem egykor minden szavát,
Felidézem mondókáját.
Ágyam szélén üldögélve,
Mesét mondott, estelente.

Most is hallom, minden szavát,
Követem a gondolatát.
Bár az évek már elszálltak,
De az emlék örök maradt.

Története elvarázsolt,
Csodás helyre kalauzolt.
Óriások földjén jártam,
Szikláik közt barangoltam.

Vizet facsartak kövekből,
Könnyedén, és nem erőből.
Másnap én is próbálgattam,
Szomorúan csődöt mondtam.

Panaszkodtam jó anyámnak,
Kudarcomról kifaggattam.
Kacaja a fülemben cseng,
Kicsi vagy még kisgyermekem.

Közben fejem simogatta.
Szeretetét nekem adta.
Nem vígasztalt bátorított,
S mutatott egy új világot.

Kinn az erdőben sétáltunk,
Piroskával találkoztunk.
Nagymamához igyekezett,
Kiskosarával sietett.

Megjelent az ordas farkas,
Szép szavakkal, álnoksággal.
Kikérdezte a kicsi lányt,
Majd bekapta a nagymamát.

Hullt a könnyem bánatomban,
Közben anyámba karoltam.
Átöleltem megszeppenve,
Félelmemben megrekedve.

Elaludtam, álmodoztam,
Álmaimban utazgattam.
Nyugtalanul, forgolódtam,
És győztesként harcolgattam.

Másnap vidám mesét mondott,
Fénylő szeme is kacagott.
Kisgömböc útját követtük,
És az étvágyát nevettük.

Hamm, bekapott az, mindenkit,
S közben gurult, a mindenit.
Hatalmassá kerekedett,
És egyszer csak széjjelrepedt.

Együtt nevettem anyámmal,
Kárörvendő gúnykacajjal.
Úgy kell a hitvány gömböcnek,
Telhetetlen kis ördögnek.

Azért te csak egyél sokat,
Essen jól neked a falat.
Attól leszel majd nagy felnőtt,
Erős ember, és igaz hős.

A meséi bennem élnek,
Sosem lettek elfeledtek.
Hiányzik nagyon az anyám,
Varázslata, s boldog órám!

Makó, 2016-06-21