ÉJSZAKA

A csend nyugalma gyógyító,
Pihenésre is csábító.
Nappaloknak fáradtságát,
Feloldják, sötétéjszakák.

Kigyúlnak a lámpafények,
A tücskök meg ciripelnek.
Éjji zenéjük akkordja,
Eljut fülünkbe varázsa.

A vizekben a sok béka,
Ott kurutyol egy kórusba’.
Mintha csábítanák oda,
Rovarokat vacsorára.

Varangyok a partot járják,
Ott szeretnének jóllakást.
Levelibékák fenn a fán,
Kúsznak a falatok után.

A baglyoknak huhogása,
Rikoltva szól kurjantása.
Nesztelenül repülgetnek,
Jósolnak, s halált ígérnek.

Varjúfészkek fiókáit,
Észrevétlen elemelik.
A szülők nem veszik észre,
Csak már a reggeli fénybe’.

Denevérek megjelennek,
És vinnyogva repülgetnek.
Szúnyogok után kutatnak,
Éles hangon visítoznak.

A sünik is kémlelgetnek,
Rejtekükből leselkednek.
Előbújnak, kicammognak,
Gilisztáknak halált hoznak.

Tüskés bundájuktól védve,
Járkálnak ők mindenfele.
Ha ellenség bukkanna fel,
Szégyenkezve menekülnek.

Hogyha minden kötél szakad,
Bundájukba burkolóznak.
A tüskéik védik őket,
Legtöbbször megmenekülnek.

A rókák is elindulnak,
Tyúkólakat felkutatnak.
Észrevétlen lopakodnak,
Egy-egy tyúkot eloroznak.

Egér, patkány is feléled,
Elhagyják a menedéket.
Kártékonyan lótnak-futnak,
Amit lehet, összerágnak.

Menyétek alattomosan,
Megjelennek családosan.
Vérszívók ők, és gyilkosok,
Alávaló gonosz rablók.

A vadonnak nagy vadjai,
Rettegett oroszlánjai.
Ők jól látnak a sötétbe’,
Így nincs nekik ellenfele.

Akik nappal elrejtőznek,
Éjszakára megjelennek.
Ölnek, gyilkolnak létükért,
Számukra finomfalatért.

Míg az emberek alszanak,
Kipihennek fáradalmat.
A természet más világa,
Sötétséget kihasználja.

Makó, 2016-07-19