A SZOMSZÉDOM GALAMBJA

A SZOMSZÉDOM GALAMBJA A szomszédom galambjai,Mindig csak azt nézik,Hogy az enyémek mit esznek,Mit adok én nékik. Én is olyan vagyok, mint aSzomszédom galambja,Mindig a szép szomszédasszonyt,Figyelem vágyódva. A szépasszony észre sem vesz,Nagy az én bánatom,Bánatomban becsuktam énAz összes galambom. Ne láthassák galambjai,Az enyém mit eszik,A szépasszony én tudom csak,Nekem miért tetszik. Hiába zártam be én … Olvass tovább

MINDEN LÁNY CSAK ADDIG SUTTOG

MINDEN LÁNY CSAK ADDIG SUTTOG Siketnéma asszonynál nincs,Nem is volt, és nem is lehet,Jobb asszony egy házban.Ha takaros, nagyon dolgos,Szorgalmas és ragaszkodó,Külön áldás volna. /Az/ ilyen asszonyt,Nagyon becsüld meg,Nem hall rosszat,Sohasem ő felőled.Akinek ez megadatott,Felesége nem szólhatott,Boldogság az élet. Én is ilyet keresgettem,De csak beszélőre leltem,Ez lett az én vesztem.A kocsmából hazamegyek,Acsarkodik, nem becézget,Ily sors … Olvass tovább

A MI UTCÁNKAT

A MI UTCÁNKAT A mi utcánkat már,Csak öregek lakják,Elköltözött onnan,Rég a fiatalság. Csendesek a házak,Nincs ott nótaszó már,Nem dalol ott senki,Csak a vándormadár. De egy nap egy reggel,Felvidult az utca,Szépasszony költözött be,Az egyik házba. Csodás szépségére,A Nap is mosolyog,Magas házuk felett,Minden csillag ragyog. A sok öregasszony,Irigykedve nézi,Fiatalságukat,Bennük felidézi. De a férfinépség,Mindig alig várja,Hogy a szép … Olvass tovább

ELFELEJTETT BOLDOG PERCEK

ELFELEJTETT BOLDOG PERCEK Elfelejtett boldog percek,Csókok ölelések,Életünkben ezek többé,Vissza sosem jönnek Lezárult egy fejezet,És megszűntek a vágyak,Felváltja a boldogságot,Holnapra a bánat. Merengek a holdvilágnál,Hogy ez így miért lett,Miért múlt el mind az,Amit együtt tervezénk meg. Elmegyünk már egymás mellett,Feledtük a múltat,A felkelő napsugarak,Nekünk nem ragyognak. Makó, l998. 08. 05.