a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
A magyar nóta hagyományainak ápolása mellett Bozsogi Attila saját nótákat és más zenei műfajokban is írt dalszövegeket. Ezeket vesszük sorban itt.
TE DRÁGA KISGYEREK Bárhol járunk a világon,Legyenek gazdagok €Vagy szegények az emberek,Mindenütt legnagyobb kincs a gyermek!Lehet, hogy még meg sem született,Csupán édesanyja szíve alattVárja világra jöttét,Máris megváltozik a család élete.Tervezgetnek, álmodoznakÉs várják azt a pillanatot,Mikor az újszülött,Meglátja a napvilágot.Mikor végre magukhoz ölelhetik,Akkor jönnek rá, hogy ezt az érzést,Úgy hívják: boldogság! Kisfiam Te drága kisgyerek.Oly régen … Olvass tovább
ELJÁROK ÉN A KOCSMÁBA Eljárok én a kocsmába,Elfeledni Téged,Borba temetem el ott én,A sok szép emléket. Fájó szívem gyógyítgatom,Most már az itallal,Ilyenkor én Rád emlékszem,Egy régi nótával. Szomorúan eldalolom,Azt a régi nótát,Elsiratom boldogságom,Lelkem nagy bánatát. Barátaim megpróbálnak,Vigasztalni engem,De én soha nem felejtem,Akit úgy szerettem. Makó, 1999. 07. 03.
NEM TUDOM, HOGY TUDOD-E? Nem tudom, hogy tudod-e, hogyA szív is tud fájni?Tudod-e hogy kit elhagynak,Nem szereti senki? Tudod-e, hogy árva lesz az,Aki magányban él?Az élettől Ő már többé,Semmit nem is remél. Van az úgy, hogy elfelejtjük,Aki szívből szeret.Van az úgy, hogy kinevetjük,Aki ezért szenved. Néha-néha eldaloljuk,Volt egy régi álom.Vissza nem tér soha többé,Az én … Olvass tovább
MINDEN ÉJJEL VÁRLAK Minden éjjel várlak,Hogyha eljössz hozzám,Megjelensz álmombanÉs átölelsz némán. Csendben csókot hintesz,A fájó szívemre,Éjszakánként akkor,Megpihenek végre. De ha felébredek,Minden rossz lesz újra,Keresek egy zugot,Oda elbujdosva. Eldalolom csendben,Minden bánatomat,Elsiratom én ott,A boldogságomat. Makó, 1999. 03. 04.
AZT HITTEM, HOGY BOLDOG VAGYOK Azt hittem, hogy boldog vagyok,Pedig tévedtem.Szerelemből alamizsnaJutott csak nekem. Szeretetet kaptál tőlem,Nem is keveset.Viszonzásul becsaptad Te,Az én szívemet. Hazudott a mosolyod is,Ahogy néztél rám.Másról álmodoztál sokszor,Úgy bújtál hozzám. Ha ló nincsen szamár is jó,Most már tudom azt.Kit becsapnak, kinevetnek,Szamár marad az. Nem tagadom rosszul esett,De kiheverem.Nem tudom mért jutott nekem,Ilyen … Olvass tovább
MENNYI BOLDOGSÁGOT KAPTAM Mennyi boldogságotKaptam én Tetőled.S mind elveszítettem,Mikor visszavetted. Nem felejtem én elA sok kedves szavad.Pedig most már tudomHazudott az ajkad. € Örökkön örökké,Nem lett, ahogy mondtad.Szerelmet, mit adtam,Könnyen másnak adtad. Visszafogysz még sírni,Nem tudsz elfeledni.Ilyen nagy szerelmet,Vétek eltemetni! Makó, 1999. 01. 28.
NE TUDJA MEG SOHA SENKI Ne tudja meg soha senki,Hogy én, néha felkereslek,Ne tudja meg soha senki,Hogy én most is úgy szeretlek. Ne tudják meg az emberek,Hogy Te másnak adtad szíved,Ne tudja meg soha senki,Ki szeretett elfeledted. Elmondom hát mindenkinek,Hogy én boldog voltam véled,Elmondom hát mindenkinek,Nem felejtem el, míg élek. Elmondom az embereknek,Pedig tudom, kinevetnek,Elmondom … Olvass tovább
MENYASSZONY TÁNC Eladó a menyasszony már,Pénzért táncol mostan.Kedves vendég ne aludjon,Nyúljon zsebbe gyorsan. Járuljon a szita elé,Dobjon be egy ezrest.A menyasszony vígan táncol,Ha sok pénzt kereshet. A vőlegény maga maradt,Figyeli a táncot.Asszonyok ne hagyják azt, hogyEgyedül álljon ott. Kérjék táncra, forgassák meg,Pénzt adjanak érte.Ilyen a jó lakodalom,Táncoljanak véle. A prímás is figyeli, hogyTele lesz a … Olvass tovább
AKINEK NINCS KUTYÁJA Feleségem boldog, hogyhaElmegyek otthonról.Mikor hazatérek tappancsÖrömében csahol. Kétszer is örülnek nékem,Boldog az életem.Ennyi öröm mért jár nékem,Ezt soha sem értem. Akinek nincs kutyája az,Azt soha sem tudja.Mily sivár, ha a ház urát,Senki sosem várja. Asszony boldog, kutya örül,Ily sors jutott nékem.Attól félek, hogy ki ugat,Ezt összecserélem! Barátomnak elmeséltem,Hogy én hogyan élek.Mily hűséges … Olvass tovább
ZÜLLÖTT EMBER LETTEM Züllött ember lettem,Egy asszony bolondja,Miatta csavargok,Éjszakákat járva. Iszom, tivornyázom,Nem találom helyem,Azaz asszony elment,Hiába keresem. Keresem, kutatom,Kísért az emléke,Nincsen nyugtom nékem,Sehol sem nélküle. Rágondolok nappal,Rágondolok éjjel,Emlékével alszom,S ébredek fel reggel. Makó, 1998. 12. 16.