ÉRZÉS VAGY ÉRZELEM

Érzés, vagy érzelem együtt,
Ott lakozik bent-, mibennünk.
Kutatjuk sokszor hiába,
Merengünk a magányunkba’.

Hol lehet, mért nem jön elő,
Miért nem lesz reménykeltő?
Értelme az életünknek,
Boldogságnak, szeretetnek.

Érzés az, sok minden lehet,
Fájdalom, vagy szenvedések.
Érzelmünk a lelkünkben van,
Sokszor gyötör, kínoz ottan.

Mennyi gond mi benne rejlik,
Észrevétlen ott rejtőzik.
Szívedbe szúr, mint egy gyilkos,
Túléled a nagy bánatod.

Fájdalmadat hordozhatod,
Szertefoszlik legszebb álmod.
Elárvul körötted minden,
Meghal a cél-, semmiségben.

Űr lesz helyén, ürességgel,
Hiányérzet remegéssel.
Szerencsét vársz vágyakozva,
Vagy az álmod rég feladva.

Későn jössz rá, hogy lekésted,
Mit szeretnél-, kerül téged.
Pedig oly rövid az élet,
Szépségét félre kell tenned.

Elvesztetted szerencsédet,
Kitagadott lett életed.
Bánat költözött szívedbe,
Sokszor mindent összetörve.

Tagadod, de titkon érzed,
Befelé hullnak a könnyek.
Ajtót sem nyit rád már senki,
Képtelen vagy, ezt felfogni.

Szeretetet erőltetni,
Felesleges azt élezni.
Veszett fejsze a nyelével,
Régi vágyad reményével.

Így szokott ez sokszor lenni,
Mit nem lehet megfejteni.
Sosem tudod meg az okát,
A régmúltnak változását.

Ne keresd a valóságot,
Csak fokozod csalódásod.
Ne kergesd a régi álmod,
Azt már többé nem találod.

A lehulló csillagokban,
Ott lakozik gondolatban.
Csóvát húz az fénysugárral,
Elmúlásnak határával.

Két határközt, míg ott vagyunk,
Elejétől bizakodunk.
Megoldás tán korunkban van,
Vége felé összeroppan.

Holnap, s jövő utópia,
Mézesmadzag mutatása.
Ne áltasd ezután magad,
A sorstól már mást nem kaphatsz.

Örülj az egészségednek,
És a sok ajándék percnek.
Kacagj, neves, vidám legyél,
Bánatodban is tervezzél.

Makó, 2017-04-16