FURCSASÁGOK

Vannak néha furcsaságok,
Ránk szabadult badarságok.
Elkóborolt indulatok,
Zabolátlan pajzánságok.

Hitehagyott csalfa órák,
Kiforgatott kedves nóták.
Szép szavaknak áradata,
Valóságnak a fintora.

Hazug szóknak a hitele,
Ott cseng sokszor a fülünkbe.
Igazságunknak csorbája,
A lelkünket zabolázza.

Megtépázott látomások,
Vihart hordó villámlások.
Sötét felhők, mennydörgések,
Égiháborúba érnek.

Álmodozás ébren járva,
Elkápráztat megbénítva.
Éji álom, csalódottság,
Tönkretesz sok, boldog órát.

Szerelemnek idill képe,
Felrepít a fellegekbe.
Visszaesés a valóba,
Elvezet a magányunkba.

Harmatcsepp, tengerré válik,
Felkorbácsolva hullámzik.
Magát kitombolva leáll,
Haragja elvész, nincs tovább.

Megbocsátás utópia,
Pesszimista komédia.
Önmagunknak becsapása,
Naivságunk, állomása.

Elromlik, mi elromolhat,
Helyrehozni balgaság azt.
Ami egyszer nem működött,
Nincs megoldás rég afölött.

Tipegünk a semmi körül,
A szemünk sír, könnyek nélkül.
Mikor azt hisszük, hogy győztünk,
Akkor szállt el a reményünk.

Optimizmus mi bennünk élt,
Meghalt ott benn, egy senkiért.
Aki gaz, az ekkor arat,
Az igaz meg hoppon marad.

Szembenézünk önmagunkkal,
Halhatatlan vágyainkkal.
Mikor látjuk mi a vége,
Könnycsepp hull a semmiségbe.

Kiszámíthatatlan élet,
Boldogságnak így vet véget.
Hogy mi jön majd ezek után,
Állunk, s várunk, némán, sután.

A Föld forog, és megy tovább,
Az óra meg csak körbejár.
Agyunk csapongva zakatol,
Fejünk fáj a fordulattól.

Hol vannak a rég szép napok,
Reménykeltő gondolatok.
Szemünk homályosan látja,
Vizuálisan siratja.

Vannak néha furcsaságok,
Elmondani nehéz tán most.
Néha megkíséreljük azt,
Keressük a vesztett vigaszt.

Makó, 2016-07-06