A ROBOT

Ember volna, nem pedig gép,
Mégis robotnak nevezték.
Lót-fut, hajtja egyre magát,
Nem ismeri azt, hogy megállj.

Pihenésként is dolgozik,
Álmában sem nyughat kicsit.
(A) pénznek nála nincs értéke,
Csak annak a mennyisége.

Szüksége nincs már semmire,
Nála nem fér már semmi se.
Mégsem áll le indulata,
Ösztönének áldozata.

Mondják keze mindenre áll,
Így hát mindent gyorsan csinál.
Levegőt is csak ritkán vesz,
Nem pocsékol rá perceket.

Munkájában félelmetes,
Nincs lazítás, – az nem lehet.
Büszkén áll az élre mindig,
Onnan soha nem is tágít.

Ebédet főz, és takarít,
Közben megy a mosógép is.
Sütemény sül a sütőbe’,
Arra is van még ideje.

Evés közben terveket sző,
Erre máskor nincsen idő.
Mosogat, s közben elemzi,
Tervét ismét áttekinti.

Mikor mindent rendben talál,
Rohamát indítja tovább.
Kezdődik az újabb hajrá,
Nincs megállás: hajrá, hajrá.

Ha mindenki ilyen volna,
Nálunk lenne Amerika.
A pénz nem boldogít soha,
Ezt a mondást régen tudja.

Ez vezérli, hajtja, űzi,
(A) pénz hiányát el nem tűri.
A nélkül nyomorba dőlhet,
(A) szegénység szóba nem jöhet.

Paraszt ünnep, csak az ünnep,
Mikor eső közbe jöhet.
Ilyenkor az eget nézi,
Titkon meg is fenyegeti.

Saját maga rabszolgája,
Ám a titkát jól megtartja.
Tréfát nem ismer munkában,
Hisz az idő nagyon rohan.

Korát semmibe sem veszi,
Később ezért baj érheti.
Nem törődik hát semmivel,
Versenyt fut egészségével.

Nem érzi még, nincs panasza,
(De) egyszer jelentkezhet baja.
A pénz, amiért dolgozott,
Másra kell majd, – mit elrakott.

Késő bánat, eb gondolat,
Nincs visszaút, nincsen soha.
Orvost, gyógyszert kell fizetni,
(A) munka hőse, – ezt megéri.

(Az) ember, ember, nem pedig gép,
Nem hiszi, még van egészség.
Mikor késő, – már hiába,
Rájön a robot árára!

Makó, 2016-06-2