HOLNAP

Még alig múlt el a tegnap,
Mióta a mában élünk.
Azóta csak folyton-folyvást,
A holnapról beszélgetünk.

A múlt időnknek értéke,
Lett nekünk a példaképünk.
Amit egyszer réges-régen,
Büszkén, s bátran építettünk.

Az őseink, mit terveztek,
Körülöttünk tornyosulnak,
Napjainkat megbecsüljük,
De jövőt a holnap hoz csak.

Új eszmék, s tervek születnek,
Jobb életnek reményében.
Harcba szállunk, hadakozunk,
A fejlődés szellemében.

Gyakran holtvágányon járunk,
Messzire elkalandozva.
Mikor onnan visszanézünk,
Megtorpanunk, megriadva.

Jót akarunk, jót szeretnénk,
De terveink csődöt mondnak.
Politikánknak a síkján,
Zsákutcába juttathatnak.

Akik nincsenek hatalmon,
Nagy elánnal bírálgatnak.
Ötletekkel felvértezve,
Új utak felé mutatnak.

Alulról ők mindent tudnak,
És felfelé igyekeznek.
Megváltanák a világot,
És Kánaánt ígérgetnek.

Kik a csúcsról visszatértek,
Elvesztették a bizalmat.
Lecsúszva a hatalomról,
Ők is most már mindent tudnak.

Míg fenn voltak, s uralkodtak,
Tapogatózva haladtak,
Nem tudták, vagy nem akarták,
Amit most már tisztán látnak.

Érdekes (a) politikájuk,
Észrevétlen gazdagodnak.
A szegénynek gátat vetnek,
De maguknak harácsolnak.

Nagy rutinnal vádaskodnak,
Embereket eltipornak,
Cél szentesíti az eszközt,
Így, másokat megaláznak.

Ellenséges hangulatban,
Mindenkit félreállítnak,
Nem számít rutin, és tudás,
Amiről már számot adtak.

Gyűlölködés lett most úrrá,
Magyar, magyar ellen fordul.
E szemlélet hová vezet,
Nem tudhatjuk, de jól látjuk?

Nyertesek csak ők lehetnek,
Kik bizalmunkat élvezik.
Bizalmunkkal visszaélnek,
Ez így volt, és lesz is mindig.

A holnapból is holnap lesz,
A szegény az szegény marad.
(A) csúcson ülőknek serege,
Galád módon tovahalad.

Makó, 2016-06-27