AZ ÉLET

Gondolkoztam, hogy mi is az,
Jó, rossz, szenvedés, és vigasz?
Egy nagy könyvbe mind leírni,
Tán nem lehet, és nem szabad.

Egészséges, vagy rákbeteg,
Tüdőbajos, hős szerelmes.
Tolvaj, rabló, gyilkos, gonosz,
Kéjenc, zsarnok, alattomos.

Felhő, vihar, és földrengés,
Szökőár, szivárvány, égés.
Villámcsapás, vagy mennydörgés,
Halál, gyötrelem, reszketés.

Nemzés, születés, tanulás,
Sport, játék, vagy lerokkanás.
Szabadság, börtön, akasztás,
Pedofilia, megrontás.

Fák, virágok, gyümölcs, gumók,
Folyók, patakok, és gázlók.
Tavak, tenger, zuhatagok,
Hidak, repülők, átjárók.

Homoszexualitások,
Apácák, vallások, papok.
Állatok, madarak, ufók,
Csillaghullás, űrkutatók.

Házasság, válás, csábítók,
Művészek, kontáralkotók.
Munkanélküliek, gépek,
Hajléktalanok, igricek

Muzsikusok, énekesek,
Színészek, és jó zenészek.
Írók, költők, grafikusok,
Orvos, ápoló, gyógyászok.

Felsorolni lehetetlen,
(A) világ kiismerhetetlen.
Ki, hová, miért tartozik,
A sorson múlik, mind csak itt?

Az élet, az nagy rendező,
Tőle várjuk, hogy mit ad ő.
Eszmét, mit (a) családtól kaptunk,
Az nekünk az ajándékunk.

A hit, remény, és szeretet.
Meghatározza jövőnket.
Belénk plántálják szüleink,
Tudást, és szorgalmat, mind-mind.

A tisztelet szép adalék,
A jó modor is nagy erény.
Gyermekkorunk az alapja,
Életünknek a bázisa.

Mi az élet, ismét kérdem,
Magamnak ezt most felteszem?
Szerelem, család, gyermekek?
Az értelme csak az lehet!

Dolgozunk, megállás nélkül,
Fáradtságot nem ismerünk.
Mindent egy lapra teszünk fel,
Örülünk, ha segíthetünk.

Gyermekünknek, unokánknak,
Egyengetjük az útjukat.
Mire mindent megteremtünk,
Végéhez ér a mi létünk.

Ez az élet, – ilyen sivár,
Nem tudjuk, hogy kire mi vár.
Velünk temetik a múltat,
Az utókor, – mást nem nyújthat.

Makó, 2016-06-26