BARÁTOK

Barátok voltak már régen,
Tisztességben, szeretetben.
Stan és Pannak, termetéhez,
Őrájuk emlékeztetnek.

Az egyik volt hórihorgas,
Másik kicsi sovány alkat.
Eltérés köztük annyi volt,
Hogy a kicsi (is) kövér, pufók.

Okos viszont mind a kettő,
Vitájuk ebből jön elő.
Így hát gyakran összekaptak,
Egymásra úgy acsarogtak.

Szalmaláng (a) civakodásuk,
Többet ér a barátságuk.
Mintha semmi nem lett volna,
Olyanná vált minden vita.

Köszöntötték néha egymást,
Ültek ilyenkor lakomát.
Névnap, születésnap náluk,
Lett ünnepi lakomájuk.

Ajándékkal kedveskedtek,
Ilyen volt az örömünnep.
Míg egy napon megváltozott,
Új szokás lett, – határozott.

Koccintgattak, pálinkáztak,
Egészséget kívángattak.
Delírium szállott rájuk,
Átalakult a szokásuk.

Hórihorgas ajándékát,
Visszavitte, megspórolá.
Rájött nála jobb helyen van,
Nincs veszélyben, mint amottan.

Másnap az ész, helyre került,
És a svindli így kiderült.
Haragra gerjedt a kicsi,
Ezt a csalást ő nem tűri.

Kitiltotta a barátot,
Megspórolta (a) látogatót.
Haszna ebből úgy származott,
Hogy pálinka kevés fogyott.

Társaságban szó lett erről,
A megtörtént galád tettről.
Szóváltás így kerekedett,
Amin mindenki nevetett.

Egymást sértegetni kezdték,
Tűzre olajat úgy tették.
Bántó szavak ostoroztak,
A kedélyek fokozódtak.

Szólt a kicsi mosolyogva,
Mondásába elpirulva.
Hülye vagy, annak születtél,
Az is maradsz, ameddig élsz.

Kitört erre a hahota,
Barátoknak kórusába’.
De a nagy sem hagyta magát,
Ő is mondott ott egy cifrát.

Lehet, hogy én hülye vagyok,
De te nálamnál vagy nagyobb.
Hogy ezt mindig megjegyezzed,
Adok neked másik nevet.

Eztán tökfilkónak hívlak,
Mert valóban te az is vagy.
Így ért véget a párbajuk,
Harag nincs, csak ragadványuk.

Makó, 2016-06-25