ITT A TAVASZ

Itt a tavasz, közeleg már,
Nyomdokában a forró nyár.
Ha az égre feltekintek,
Szempilláim megremegnek.

Napsugarak visszaintnek,
Szemeimbe belenéznek.
Hunyorogva örvendezek,
Boldogság ez a lelkemnek.

A zord hideg kezd eltűnni,
Alázatosabbnak lenni.
Kitombolta talán magát,
Szégyenkezve ballag tovább.

A hóvirág bólogat már,
Kelyhe üde, friss csalogány.
Határeset minden évben,
Évszakváltásnak tüzében.

Madarak is előjönnek,
Lázas hévvel énekelnek.
Torkuk szorul, rozsdás az még,
Köszörülik-, széppé tennék.

A kis cinkék csivitelnek,
Verebekkel versenyeznek.
Vörösbegy is segít nekik,
Változás lesz, ők is érzik.

A vadlibák és a darvak,
Vébetűben tovaszállnak.
Kurrogásuk hangosan szól,
Tavaszt jelzik vonuláskor.

A kisrigók füttykoncertje,
Messze hallik örvendezve.
Fakopáncs is munkához lát,
Gyógyítja a sok beteg fát.

Kopogtatja, üti, veri,
A csőrével keresgeti.
Hol van üreg, benn a fában,
Káros féreg az odúban.

Vadgalambok turbékolnak,
Ágról-ágra vándorolnak.
Csalogatják párjaikat,
Fészekrakást javasolnak.

Afrikában fecskék, gólyák,
Útvonalukat tárgyalják.
Indulnának hosszú útra,
Kelteni a hazájukba.

Óvatosan megtárgyalják,
Az indulásnak dátumát.
Tudják, kissé korai még,
Az éj hideg, a fagy- veszély.

Zsongnak a vándormadarak,
Nyughatatlanokká válnak.
Ők is a nagy eget nézik,
Gondolatait kémlelik.

Mint sprinterek a lövésre,
Várnak az indító jelre.
Türelmesek, szívük dobog,
Gyakorolnak, röpködnek ott.

Hogyha egyszer útra kelnek,
Fáradtan, de megérkeznek.
Felkeresik a fészküket,
Rendezgetik nyughelyüket.

Az emberek őket lesik,
Jöttüket szinte ünneplik.
Itt a tavasz eljött újra,
Harsogják azt, csodát várva.

Makó, 2017-02-26