A MEGSZOKÁS

A megszokás-, megalkuvás,
Folyamat az, és semmi más.
Történések változása,
Vagy az időnek múlása.

Ami szép volt egykor régen,
Természetes jelenségben.
Átalakul, vagy meg másul,
Adalék lesz juttatásul.

Az álmok is megváltoznak,
Becsapva kalauzolnak.
Felidézik régidőket,
Újalakot úgy öltenek.

Szerelemből szeretet lesz,
Becézés már nem lesz ihlet.
Megszokásba csap át minden,
Később földi életünkben.

A csábítók megjelennek,
Lelki traumát idéznek.
Ki ellenáll, ki él vele,
Változásnak ez eleme.

Rossz házasság török átok,
Rosszabb lesz, ha akarjátok.
Erőltetni lehet soká,
De az idő soha nem áll.

Megalkuvás sem megoldás,
Benn a szívben nincs már tovább.
Az erőltetett szerelmek,
Hazugok és sosem hűek.

Együttérzés képmutatás,
Alattomosan ámítás.
Kilábalni nehéz onnan,
Nincs értelme, bizonytalan.

Sokszor lepereg az agyban,
Hogy kezdődött valójában.
Kacérkodás, vagy tetszelgés,
Romantikus elmélkedés.

Játék a legszebb szavakkal,
Hódítás virágcsokorral.
Ígéretek tömkelege,
Közös nevező elegye.

Ölelkezés suttogással,
Hevületek sok-sok vággyal.
Csillagválasztás az égen,
Ragyogás a messzeségben.

A napok holnapok lesznek,
Akkor még csak jót ígérnek.
Varázslatos boldog tervek,
Örömteljes szép életet.

Pesszimizmus ki van zárva,
Ez a szerelem vaksága.
Ha az idő itt megállna,
Minden csak jóra fordulna.

De az életnek fintora,
Lucifert reánk uszítja.
A kezdeti apró hibák,
Később nagyokba csapnak át.

A megértés elhalványul,
Dühkitöréshez irányul.
Választott csillagunk előtt,
Megjelennek a zord felhők.

Észnek itt kellene győzni,
A nagy bajt elhárítani.
De míg ezen mesterkedünk,
Egyre újabb rosszat teszünk.

Makó, 2017-03-04