KÉPMUTATÓK

Egymást soha meg nem bántják,
Látszat köztük a barátság.
Szépet tesznek, jót mondanak,
Kedves arccal mosolyognak.

Figyelmesek, odaadók,
Mégis ők az igaz csalók.
Csalárdságuk határtalan,
Eltemetve valójukban.

Együtt vannak, együtt mennek,
Álnoksággal menetelnek.
Közös céljuk nincs valóban,
Ravaszságuk galádságban.

Szemükben a lelkük tükre,
Mesterien el van rejtve.
Véletlen se nem mutatják,
Mi lenne a színigazság.

Varázslók ők, nagy varázslók,
Hamis gonosz játékosok.
Talán élvezik tettüket,
Mondhatatlan nagy tervüket.

Szép szavakat nem sajnálják,
Émelyítőn úgy használják.
Akik nem ismerik őket,
Példaképként rájuk néznek.

Gondolni sem mernék soha,
Hogy bennük volna a hiba.
Makulátlan kinézetük,
Rejtőzködő természetük.

Ha véletlen külön vannak,
Előtör sok más gondolat.
Bántóak is vannak köztük,
Hogyha megered a nyelvük.

Szívük hevesen ver ekkor,
Bekapcsol, mint egy jó motor.
Fordulatszáma felpörög,
Fékezhetetlenül döcög.

Másik arcuk előtűnik,
Mi rejtve volt ez ideig.
Megváltoznak, mások lesznek,
Kaméleonként vedlenek.

Színjátszásuk nagy tehetség,
Bámulatos a rendezés.
Átírják a szövegkönyvet,
Mondják az új fejezetet.

Környezetük válogathat,
Vagy talán helyre is rakhat.
Összevetik a két mondás,
Hevenyésző igazságát.

Mulatnak, vagy szomorúak,
Rájönnek, hogyan csalódnak.
A változás szembetűnő,
Kételyeket felébresztő.

Mi az igaz találgatják,
Kitalálni próbálgatják.
Két állítás, négy változat,
Az, miből válogathatnak.

Meginognak, helyben járnak,
Őszinte szót nem találnak.
Egyre többen átváltoznak,
Öncélúan mutatkoznak.

Karrierjük előtérben,
Ha kell, hazudnak szenvtelen.
Képmutatásuk példája,
Kétlakiság fellegvára.

Makó, 2017-02-15