KI VOLT HIBÁS?

Ki volt hibás, vagy ki vétett,
Okos ember nem kutatja.
Az idő elmossa egyszer,
Feledés borul tán arra.

A megértés néha kevés,
Minden ember azt jól tudja.
Hová tűnik el az érzés,
A múlt fájón megmutatja.

Emlékezünk, vagy gyötrődünk,
Félretesszük a tényeket.
Légvárakat nem építünk,
Elvetjük a reményeket.

Van, ki marad, van, ki elmegy,
Így szokott az mindig lenni.
A távolság útvesztője,
Az, mit nehéz áthidalni.

Elképzelés születik sok,
Olyan az, mint az egyszeregy.
Tévedünk a hányados rossz,
Számításunk félrevezet.

Nézünk sokszor a semmibe,
Mintha onnan csodát várnánk.
Nem mehetünk el elébe,
Utópia kacag ott ránk.

Optimista hangulatot,
Pesszimizmus váltja majd fel.
Megöli a gondolatot,
Amit nem ér meg az ember.

A szép idők, a szép percek,
Visszatérnek gyakran hozzánk.
Mint a versekben a rímek,
Összecsengnek-, kapcsolódván.

Emberi sors, vagy életút,
Előre tán meg van írva.
Csak a múltat azt láthatjuk,
Jövőnk mindig a sors titka.

Társasjáték így az élet,
Nem tudjuk ki lesz a vesztes,
Kockáztatunk liciteket,
Végén látjuk ki a győztes.

Nem verseny a boldogságunk,
A tét mégis az tetemes.
Hová vezet majd az utunk,
Kutatni azt nem érdemes?

Közös nevezőt keresünk,
Bízunk az eredményében.
Mikor rájövünk-, tévedünk,
Csalódunk mi a törtekben.

Matematika sem segít,
Kiszámolni lehetetlen,
Az eredmény néha sántít,
A megoldás ismeretlen.

Előjelek kavarása,
Össze-vissza kuszál mindent.
Tudós elme csillogása,
Olykor sikert eredményez.

Más az élet, vagy tudomány,
Mind a kettő más fejezet.
Sokszor rájövünk-, koholmány,
Csalódás, hamis az élet.

Ki volt hibás, vagy ki vétett,
Soha nem fogjuk megtudni.
A tény elvesz, mint a fények,
Nem érdemes ezt firtatni.

Makó, 2016-12-13