MOSOLYOD…

Mosolyod az elárulja,
Boldogságot hatalmadba’.
Nem csak szád, szemed is nevet,
Tudatja a jókedvedet.

Öröm látni kedves orcád,
Vígságodnak hordozóját.
Egész lényed átitatja,
Hangulatod varázslata.

Ha megjelensz, reád néznek,
Kiéhezett fénylő szemek.
Szinte falnak, áhítattal,
Csábos, vágyó gondolattal.

Lángol, ragyog környezeted,
Körülvesznek, elbűvöltek.
Nem szólnak, csak néznek bambán,
Megbabonázottak állván.

Ha távozol, összesúgnak,
Elismerten bólogatnak.
Nem találják a szavakat,
Keresgetik, kutatgatnak.

Dicsérnének, méltatnának,
Szép jelzőkkel ellátnának.
A társaság mégis hallgat,
Kisajátítnak maguknak.

Néznek önzőn, hallgatagon,
Érzelmükben várakozón.
Álmodoznak, ábrándoznak,
Egymáshoz egy szót sem szólnak.

A hangulat ott helyben jár,
Mert az agy ekképp dirigál.
Kápráztatnak gondolatok,
Köztük szépek, s jóravalók.

Ott maradsz a középpontban,
Vágyálomnak, rabságában.
S visszavárnak mindig oda,
Ahol vagy, s voltál a csoda.

Hangulatkeltő így lettél,
Észrevétlen megremegtél.
Érezted a hatásodat,
A hódító mosolyodat.

Kacérkodni nincs szándékod,
Felcsigázás hitvány dolog.
Hogy mit tegyél, – nem is tudod,
Ebben nincsen gyakorlatod.

Szép vagy, mert szépnek születtél,
Erről semmit nem tehettél.
Férfi szemek másképp látnak,
Vágyakoznak, úgy akarnak.

Mosolyod nem vágynak dukál,
Hanem csak kedvesség csupán.
Egyre ritkább e jelenség,
Sokan már ezt elfeledték.

A szerelem az egész más,
Persze abban is él a vágy.
Mégis más az a hódítás,
Nem kaland, hanem boldogság.

Egy mosoly, – ily sok gondolat,
És mily sok, – mi még, kimaradt.
Mindig, lesznek nagy szerelmek,
Sírig tartók hűségesek.

Mosolyodat, ha így nézem,
Csak a szépre emlékezem.
Voltak napok,- lesznek évek,
S maradnak a szép emlékek!

Makó, 2016-09-11