MOSOLY

Az orcának a fintora,
A szép szájnak a játéka.
Jobbra, balra elhúzódik,
Máris kedves mosoly látszik.

Hogy mit takar, csak képzeled,
Titkon nézed, várod lesed?
Hiányzik, ha nem láthatod,
Talán néha van bánatod.

Mikor nem jön, igényelnéd,
Szeretettel körülvennéd.
De csak állsz, némán merengve,
Örömtelenül remegve.

Nézel a nagy messzeségbe,
Közben a távolt kémlelve.
Próbálod ott felfedezni,
Képzeletben felidézni.

Ha meglátod közeledni,
Elkezd a szíved remegni.
A lelked is mocorogva,
Készülődik fogadóra.

Hogyha végre megérkezik,
A két szemed akkor fürdik.
Hunyorogva reá nézel,
Boldogságba temetkezel.

Szólni nem tudsz, de szeretnél,
Csodás szókat elrebegnél.
Elmondanád érzésedet,
De csak árulkodik szemed.

Rajtafelejted áhítva,
A szád talán kissé nyitva.
Ráfagy a szavaknak titka,
Mit nem mondhat, nyilvánítva.

Gondolatainak tára,
Örömök közt raktározza.
Elteszi a szűk napokra,
Idézhessen, visszahozva.

Együtt sétálsz akkor vele,
Képzelet útvesztőjébe.
Kezét fogod, átöleled,
Csodás testét, ahogy érzed.

De, ha elszáll képzeleted,
Sajnálattal elveszíted.
Üres lesz akkor ott minden,
Megint állsz a semmiségben.

Másnap újra felidézed,
Biztos eljön, biztos ott lesz.
Reményeid csaponganak,
Bánatos vagy, ha csalódnak.

Mosoly, kacaj, vagy nevetés,
Mind-mind, más-más, furcsa érzés.
A nagy „Ő”-nek, a játéka,
Kacérkodás, vagy csak tréfa.

Tréfálkozni vétek azzal,
Ki reád vár, indulattal.
Pezseg vére, s talán szédül,
Megittasul emlékedtül.

Keresetlen szót mondana,
Téged ott elvarázsolna.
Mögéd állva elsuttogná,
De nem meri, nem bíztatád.

Mosolyod így álomkép lesz,
A reggeli ébredéshez.
Vele voltál, mégsem vele,
Ez az égnek üzenete.

Makó, 2016-07-16