NE ÁLLJ BOSSZÚT

Ne állj bosszút-, az nem te vagy,
Aki bántott, bánkódhat majd.
Egyszer eljön, azaz idő,
Mikor ellenséged „felnő”.

Ráébred galádságára,
Túl sok lesz annak az ára.
Nézheted az ellenfeled,
Amint szenved, gyötrelmekben.

Hazafiság nem él benne,
Harácsolás vezérelte.
Vagy netán a karrierje,
Hajtotta a gyűlöletre.

Állj meg akkor-, ne ítélkezz,
És ne sajnáld-, nem érdemes.
Szánalom már körülvette,
Azzal rohan a vesztébe.

Visszaút nehéz lesz onnan,
Pedig vágyik minduntalan.
Szalmaszálba kapaszkodik,
Erőtlenül rogyadozik.

Mérlegeli tán a tettét,
Önmarcangolásnak tényét.
De nem-, az még nem ő lenne,
Csak bűnétől menekülne.

Meggyőződés él lelkében,
Talán hiszi, hogy ő vétlen.
Nem néz bele a tükrébe,
Nehogy lássa-, gaz a képe.

Tudja, vannak követői,
Kik bíztatják-, mi jó neki.
Bosszút forral hatására,
Az neki az igaz arca.

Bevádol mindenkit sorban,
Ítéletet várja onnan.
Meggyőzi ezzel önmagát,
Halad ez úton-, csak tovább.

Magasságtól nem is fél még,
Pedig onnan van nagy esés.
Gravitációt elveti,
Azt, hogy rá vár-, nem is hiszi.

Lépcsőn, ha felfelé halad,
Magabiztos vagy balga csak.
Nem köszönti (a) lejövőket,
Pedig egyszer visszatérhet.

A csúcson senki sem marad,
Távozni kell, elhagyva azt.
Késő bánat lenn a földön,
Úgy éri majd-, mint vízözön.

Ne állj bosszút, akkor sem tedd,
Az nem te vagy, tudod, érzed.
Szánalommal figyeld most is,
Hiszen ember, talán ő is.

Megtévedt, nagy hibát vétett,
A távolból figyeld, nézzed.
Mindig volt, vannak, és lesznek,
Törtetők, kik nem éreznek.

Egy a céljuk uralkodni,
Ez úton előre jutni.
Könyökölve eltiporni,
Ha kell, akkor megalázni.

Így élik az életüket,
Azt hiszik ez jövőt terem.
Ezért kérlek, ne állj bosszút,
Benyújtja a sors az adut.

Makó, 2017-01-18