NŐNAPI EMLÉK

Együtt vagyunk, ismét együtt,
Hisz nőnapot ünnepelünk.
Eljöttetek boldog arccal,
Mosolyotok varázsával.

Eltelt egy év, elrohant már,
S közben elmúlt egy csodás nyár.
Őszbeborult a természet,
Elpusztítva minden szépet.

A zord tél is közbe szólott,
Fránya, csúf hideget hozott.
Jégvirágok ridegsége,
Ablakoknak lett a dísze.

De szívetek forró maradt,
Boldogságot hoz a tavasz.
Összejöttünk nem feledünk,
Összetartás a mi létünk.

Március nyolc fényessége,
Reánk ragyog minden évbe’.
Várjuk azt, mint a messiást,
Friss virágoknak illatát.

Átjárja az, a lényünket,
Mint hajdan a szerelmünket.
Egy szál virág kijár nektek,
Ékesség az ma a nőknek.

Annyi jót nyújtotok nekünk,
Mit tán meg sem érdemelünk.
Ilyenkor az egész világ,
Úgy zsong, mint egy nagy szerenád.

Zeneszárnyán száll hozzátok,
Mesés melódiát hordoz,
Férfinépnek üzenete,
Köszöntésnek illősége.

Mit is mondjunk, hogyan szóljunk,
Beszél helyettünk virágunk.
A természet adománya,
Mondandónk bearanyozza.

Eszünkbe jut minden ekkor,
Gyermekáldás, és utókor.
Hálás szívvel emlékezünk,
Nagy öröm közös gyermekünk.

Csecsemő melynél nincsen szebb,
Csak, ha ikrek születnek meg.
Le kell ülnünk, el ne essünk,
A jó hírtől úgy örvendjünk.

Az élet így rohan tovább,
A világ soha meg nem áll.
Fenn marad az utókorra,
Nevünk, s fiunk hordozója.

A lány gyermek, majd anya lesz,
Unokákkal örvendeztet,
Közös néven ő is csak nő,
Életünkben reménykeltő.

Fiunknak is lesz gyermeke,
Unoka a becses neve.
Mindezt nektek köszönhetjük,
Áldást érdemeltek tőlünk.

Neveltétek gyermekünket,
Széppé tettétek éltünket,
Unokákat vigyázzátok,
Valóságos hősök vagytok.

Együtt vagyunk, összejöttünk,
A lelkünkben megremegünk.
Hálás szívvel azt suttogjuk,
Boldog nőnapot kívánunk.

Makó, 2017-03-07