SZENTPÉTERI CSILLA

Csilla neve már fogalom,
A szépsége nagyhatalom.
Zongorájával ötvözve,
Betört a művészberkekbe.

Mint kicsi lányt úgy ismertem,
Felnőttként se nem feledtem.
Művészetét megcsodálom,
Akarnokként is bámulom.

Szorgalmáról legenda szólt,
Ösztönzője jó anyja volt.
Háta mögött álldogálva,
Célzást tett a fakanálra.

Újai így futkároztak,
Klaviatúrán rohantak.
Margit néni tanárnője,
Szép szavakkal ösztönözte.

Szépségkirálynő korában,
Választhatott egymagában.
Dönthetett a jövőjéről,
Tanárának igéjéről.

Művész, vagy szép akar lenni,
A kérdés így szólott neki?
Megmaradt a zongoránál,
Hangszerének varázsánál.

Elmondhatja emlékezve,
Kocsis Zoltánt is ismerte.
Világhírű művésztanár,
Vizsgáztatta, őt biztatván.

Akadémiai évek,
Nyújtottak sok reménységet.
Élt a lehetőségekkel,
Olasz ösztöndíj tényével.

Elindult a kis városból,
Mire büszke mindig nagyon.
Makói lány kitört onnan
Új csillagként a világban.

Ciffra Györgynél is járt egyszer,
Párizsi zenetermében.
Zongorázott izgalommal,
A művész bátorította.

A zongorán vörös bor volt,
Amíg játszott Ciffra kortyolt.
Méltatta a vidéki lányt,
Annak temperamentumát.

Vásáry Tamás hatása,
Hatott a szép művészlányra.
A tudása gyarapodott,
Segítséget tőle kapott.

Koncertezett, keze alatt,
A karnagy segítni akart.
Solti Györgyöt ajánlotta,
Pályájához fel a csúcsra.

Találkozásuk elmaradt,
Solti váratlanul meghalt.
Csilla ekkor nagyot gondolt,
Meghódítja a világot.

Stílust váltott hamarosan,
Zenekart szervezett gyorsan.
Megmaradt a klasszikusnál,
Azok átiratainál.

Bevált terve, híressé vált,
Makó arcát viszi tovább.
Bejárja a nagyvilágot,
Új stílussal, mit alkotott.

Makó, 2017-02-04