EPILÓGUS – Verseim kavalkádja című könyvhöz
Amikor a költők-, írók befejeznek egy ilyen hatalmas munkát, még megrázzák magukat, és egy utolsó fejezetben, az epilógusban, igyekeznek értékes gondolatokkal lezárni alkotásuk hosszantartó szakaszát.
Ezt teszem most én is, amikor a magyar irodalom gyöngyszemeiről, a versekről, regényekről, prózákról megosztom gondolataimat a kedves olvasóval, olvasókkal.
A világhírű operaénekes Gregor József, aki ritkán magyar nótákat is énekelt, egyszer azt nyilatkozta: „Magyar nótát nagyon nehéz énekelni, mert esetleg három perc áll a rendelkezésére az énekeseknek, hogy meghódítsák a közönségét.
Az operában ugyan erre, akár két-három óra is van.
Hasonló ez a vers, és a regény esetében is. A költőknek meg van kötve „kezük-lábuk” hiszen a rövid tartalom, a sorvégi összecsengések, a rímek, különböző válfajai mind-mind komoly erőfeszítést jelentenek gondolataik tolmácsolásakor. Az értékes soroknak humort, keserűséget, gyászt, a természet szárnyaló szépségét, buzdítást, örömöt, bánatot, víg hangulatot, stb. kell kifejezni az említett kötöttségek megtartása mellett.
A regények írói, csapongó fantáziájuk szárnyalásával, akár több száz oldalon, hódolhatnak a magyar nyelv, szépsége által nyújtotta lehetőségek kiaknázásával.
Akik novellákat, elbeszéléseket, esszéket, kritikákat stb. írnak, alkotnak, náluk sincs meg a verstani kötöttség, hanem szabadon mutathatják be a szereplőket, vagy akár a természetről, az állatvilágról, vadászkalandokról sziporkázhatnak gyönyörű kifejezések alkalmazásával, elbűvölve az olvasókat.
Napjainkban, a rohanó világban a TV-k, rádiók, filmek idején nagyon megcsappant az olvasók tábora.
Ennek ellenére az a véleményem: a MÉDIA soha sem tudja felvenni az irodalmi alkotásokkal a versenyt, mivel alkotásaik, csupán kivonatok, és hatásvadászó körülmények között vannak bemutatva.
Az olvasásról, annyit: Másképp olvassuk a regényeket, verseket, prózai írásokat. Egy regényt akár órákig is olvashatunk.
A verseket nem: minden vers után elemezzük az elolvasottat, tehát értelmezzük, tegyünk magunkévá minden mondatot, netán szót.
A regényolvasáskor vegyük figyelembe, hogy az agyunk is elfárad egy idő után, és rájövünk, hogy kezdjük nem érteni, amit olvasunk.
Még egy hasznos tanács:
Sok regény elején filozófiai gondolatok vezetnek el a későbbiek tökéletes megértéséhez.
Pl. Dosztojevszkij, „Bűn és bűnhődés” című regényében több mint, száz oldalon mutatja be a főszereplő Raszkolnyikov lelki vívódását, amíg a nyomor hatására megöli az uzsorás öregasszonyt.
Az ilyen kissé száraz fejezetet ne hagyjuk ki, mert rendkívül tanúságos. Osszuk el több részre, és mikor túl jutunk rajta, akkor jövünk rá, hogy mennyre szükséges volt a bevezető ismerete.
Megemlíteném még a ponyvaregényeket, melyek a nevüket onnan kapták, hogy piacokon, a földre terített ponyváról árulták fillérekét.
Szórakoztató írások, de irodalmi értékük nincs. Talán, annyit írnék pozitív vonatkozásban róluk: Megszerettetik az olvasást, melynek hatására sokan lesznek a klasszikus irodalom hívei, a későbbiekben.
Egy utolsó tanács: Mindig tegyünk különbséget, olvasmányaink között!
A szerző!