VÁLTOZÁSOK

Változnak az idők, s elvek,
Éleződnek gyűlöletek.
Érthetetlen törtetések,
Eltiprása ellenfélnek.

Ami elmúlt, azt megvetik,
(Az) eredményt el nem ismerik.
Letagadni lehetetlen,
Büszkeség az, (az) emlékekben.

Szemünk előtt tornyosulnak,
Az utcákon ott pompáznak.
Idegenek megcsodálják,
A monumentális csodát.

Épületek, terek, parkok,
Megvalósult alkotások.
Fémjelzik a tervek urát,
Valamint az ötletgazdát.

Évtizedeknek munkája,
Sokasodik sorban állva.
Egy ember ki bátran kiállt,
Harcolt, győzött, s meg nem hátrált.

Felvirágzott a kis város,
Eredmény, eredményt hozott.
Nagyon sokan úgy gondolták,
Nem lesz törés, és változás.

(Az) idő haladt, s rohant tovább,
Új eszmék jöttek, s álmodás.
Mint ahogy az lenni szokott,
Egyik győz, a másik bukott.

Elfeledték az emberek,
Vagy légvárat építettek?
Tovább léptek, múltat hagyták,
Mi jó, mi rossz nem gondolták!

Politika szörnyű átok,
Nincs kímélet, és határok.
Átgázolnak embereken,
Nem felel meg ott senki sem.

Ki nem velük, az ellenük,
Arra épül tervezetük.
Pert indítnak, s megvádolnak,
Becsületekbe gázolnak.

Egyre többen látják azt már,
Tisztogató hadjárat jár.
Magukat így felőrölik,
Ellenségeket úgy gyűjtik.

Magyar, magyar egymás ellen,
Kiélezik ezt kegyetlen.
Egy napon, ha választás jő,
Minden kezdődik elölről.

Újak jönnek, új ígéret,
Ámítgatás, és remények.
Soha senki be nem látja,
Mi ésszerűbb, s mi jobb volna.

Nem kellene tudós elme,
Józanész csak a receptje.
Régi eredményt fokozni,
Ellenfelet jól ítélni.

Ki bizonyított már régen,
Elismert volt vezetésben.
Nem annak a becsmérlése,
Legyen karriernek elve.

Amíg hadakozni fognak,
A harcok csak tobzódnak.
Belesnek csapdájukba,
S elvesznek rosszindulatba’.

Makó, 2016-07-10