A FESTŐ /Faragó Imrének/

Festményeid előtt állok,
Kutatom a varázslatot.
Ki voltál, és honnan jöttél,
Ecsetedhez, hogy érkeztél?

Paletta volt játszótársad,
S ez lett később erős várad?
Gyermekként már gondoltál rá,
/Hogy/ tehetséged az ég adá?

Tudtad, akkor mi van benned,
Képek övezték a lelked?
Ki nyitotta fel a szemed,
Volt, ki vezette a kezed?

A tudásra hol találtál,
Művészethez erőt kaptál?
Példaképed volt egykoron,
Vagy fantáziád csapongón?

Faragtál fából szobrokat,
Tudatlanul formáztad azt.
Mégis értékesek voltak,
Szépek, jók és arányosak.

Kerested akkor az utat,
Fúrj, faragj, vagy fessél sokat?
Maradtál a palettánál,
A képeid varázsánál.

Kérdéses volt az életed,
Ecseted lett rá felelet.
Ötleteid ki nem fogytak,
Dulakodva sorakoztak.

Éjjel és nappal alkottál,
/A/ fellegekbe mégsem vágytál.
Dicsekedő sosem voltál,
Hivalkodást nem tanultál.

A szerénység nagy ajándék,
Neked megadta azt az ég.
Boldogságod sem mutattad,
Pedig mindig benned élt az.

A munkád volt az örömöd,
Az adta neked az erőt.
Színeid kavalkádjában,
Jártál mindig egymagadban.

Eljöttek a barátaid,
Megcsodálják alkotásid.
Fejet hajtanak előtted,
Ami kijár egy festőnek.

Összesúgnak, beszélgetnek,
Képeidnél tisztelegnek.
Megjelenik az alakod,
Mindenki a kritikusod.

Próbálják azt kifürkészni,
Képeidet elemezni.
Mi adta az ötletedet,
Azt keresik, kutatják ezt?

Kérdést, kérdések követnek,
Közben műveidre néznek.
Ott állsz te a középpontban,
Barátaidnak sorában.

Emlékükbe vésve ott vagy,
Ott is maradsz, tudatukban.
Túléltek alkotásaid,
Megmaradtak a vágyaid.

Festményeid előtt állok,
Méltatok egy jó barátot.
Barát voltál, az maradtál,
Emberségből jeles voltál!

Makó, 2015-07-24