ELSZÁLLNAK AZ ÉVEK

Elszállnak az évek,
Vele sok gondolat,
Az emlék megfakul,
És ködös árny marad.

Tűnő ifjúságom,
Szellők szárnyán száguld,
Alkotó vénámnak,
Néha még erőt nyújt.

Vezeti a kezem,
Egyengeti utam,
Harmonikám hangja,
Jelenem és múltam.

Nincs nagyobb boldogság,
Zene minden kincsem,
Együtt élek vele,
Kitart mindig velem.

Csillogó hangzások,
Bravúros mozdulat,
Mesterkélt futamok,
Dísze sok szép dalnak.

A közönség tapsa,
Mint ózon levegő,
Felfrissít, erőt ad,
S ez, nekem a jövő.

A világ változik,
Új emberek jönnek,
Régi dicsőségek,
Feledésbe mennek.

Politikus álma,
Rémálommá válik,
Új irányzatoknak,
Lehetőség nyílik.

Öldöklő hadjárat,
Címért, hatalomért,
Uralkodási vágy,
És gyors vagyonszerzés.

Ez lett sok embernek,
Az éltető erő,
Nem törődnek vele.
Hogy sok az éhező.

Mindez távol tőlem,
S fájó szívvel nézem,
Bárhogyan kutatom,
Okát mégsem értem.

Miért e változás,
Törtetés, küzdelem,
Ha nincs összefogás,
Ami jövőt teremt?

E gondolatoknak,
Komoly nagy súlya van,
Miközben az idő,
Száguldva elrohan.

A vagyont és kincset,
Mindent itt kell hagynunk,
Szertefoszlik egykor,
A sok gonosz álmunk.

Szegénynek születtem,
Mégis gazdag vagyok,
Zene a vagyonom,
A mesés dallamok.

Politika nélkül,
Boldog volt éltem,
Egész életemben,
Vidáman zenéltem!

Makó, 2014-10-18