ÉRZÉS ÉS ÉRZELEM

Az emlékek lánca,
Van úgy, hogy elszakad,
Megszűnik egy álom,
S helyén egy űr marad.

A megfeszített húr,
Könnyen elszakadhat,
Tovatűnő érzés,
Fájó emlék marad.

A szegényt a gazdag,
Csak ritkán segíti,
Akinek vanja van,
Féltve óvja, s őrzi.

A múltnak emléke,
Jelent emlékezést,
A jövőnek képe,
Vágyak igézését.

A holnap, a tegnap
Kétes folytatása,
A ma, terveinknek,
Fontos, dicső vára.

A szerelem érzés,
Lelki nagyhatalom,
Erőt vesz mindenkin,
Bíztató oltalom.

Az egyik, ha elmegy,
A másik ott marad,
Hogy ki, majd kit felejt,
Azt nem tudja az agy.

Előre nem látjuk,
Semminek az okát,
Kétkedőn nézzük csak,
A távozó sorsát.

Az életünk útja,
Kiszámíthatatlan,
Godolkodni azon,
Talán haszontalan.

A sors, kit és hová
Vezérel, nem tudjuk,
Az utunknak végét,
Sajna, sosem látjuk.

Az üstökös lángja,
Fénylő csóvát mutat,
Saját tüzében ég,
S a semmibe fut az.

Egész életünknek,
Példát így mutathat,
Indulunk, rohanunk,
S terveink meghalnak.

Vágyálmaink várnak,
Megvalósulásra,
Lelkünk fájdalmának,
Néha könny az ára.

Egy könnycsepp az arcon,
Mikor végig gördül,
Lehet öröm, s bánat,
Amiért az kiül.

Legédesebb a csók,
Mit sosem kapunk meg,
Áhítjuk bensőnkben,
S az nyújt szép emléket.

Érzés és érzelem,
Csodás ajándékok,
Fellegekbe röpít,
Vagy örökre eldob.

Makó, 2015-07-10