IGÉT HIRDETNEK A PAPOK

Igét hirdetnek a papok,
S ébresztenek gondolatot.
Hogyan volt egykor a kezdet,
A paradicsomi Éden?

Ádám, Éva az első pár,
Kikre boldog, szép élet várt.
Éva bűnbe vitte párját,
Megették a tiltott almát.

Isten kiűzte hát őket,
Bűnbeesett őseinket.
Csalódott alkotásába,
Tilalmának ez lett ára.

Halhatatlanságnak vége,
Ez is örök büntetése.
Földi halandók így lettek,
Most is szenvednek emberek.

Káin s Ábel két gyermekük,
Kikben nem volt sok örömük.
Káin megölte testvérét,
Kiontotta Ábel vérét.

Így kezdődött a büntetés,
Örökös lett a szenvedés.
Bosszúálló lett az Isten,
Magamtól sokszor kérdezem?

Szemet huny a bűnözésre,
Gyilkolásra, vérengzésre.
Az özönvíz Krisztus előtt,
Elpusztított minden élőt.

Noé maradt bárkájában,
Állatokkal egymagában.
Írás ez a bibliában,
Első volt a sorozatban.

Kereszten halt meg gyermeke,
Isten fia kiszenvedett.
Hol volt Isten, mért engedte,
Nem segített, mért nem tette?

Keresztes háborúk sora,
Rajtuk a Pápa áldása.
Kétszáz évnek öldöklése,
Milliárdok szenvedése.

Kik meghaltak, számuk nincsen,
Nyolc háború, – hihetetlen.
Ki teremtett embereket,
Ilyeneket mért engedett?

Inkvizíció barbárként,
Halált hozott, megbélyegzést.
Boszorkánypereknek sora,
Tűzhalálok áldozata.

Mind-mind Isten számlájára,
Került fel a listájára.
Két világháború hada,
Újabb milliók halála.

Holokauszt, emberirtás,
Szégyenletes, bús valóság.
Harcok ma is a világba,
Emberiség pusztítása.

Migránsok népvándorlása,
Új hazának kutatása.
Jobb életnek reményébe,
Vesznek sokan a tengerbe.

Hol van Isten, ismét kérdem,
Miért tűri, azt kérdezem?
Igét hirdetnek a papok,
S éhen halnak áldozatok.

Makó, 2015-06-20