NÉZEK EGY FOTÓT!

Nézek egy fotót-, régi kép,
Rajta zenekarunk-, emlék.
Nyolc ifjútitán, dalia,
Hangszereik talentuma.

Barátok voltunk-, nagyon jók,
Orcánk ragyogott-, (ha) zene szólt.
Híresek voltunk egykoron,
Emlék most, csak már a fotón.

Trombitával „C-dúr” Tóni,
Aki nem más-, Pintér Feri.
Rég elment már, az első volt,
Kit a halál elragadott.

A doboknak bűvölője,
Szirányi Pista, ügyvéd lett.
Esztergomba, messzire ment,
Ott praktizált-, nem feledett.

Harminc év után jött haza,
Koncertemhez gratulálva.
Soha többé őt nem láttam,
Követte „C-dúrt” (a) halálban.

Klarinétos Varga Bandi,
Intendáns név, kijárt neki.
Tanár lett, majd igazgató,
Él, vagy holt-, azt nem tudhatom.

Joó Imre a szaxofonos,
Skóthercegként, takarékos.
Legkisebb volt ő közöttünk,
Fanyar humorán, nevettünk.

Ritkán látom-, s találkozunk,
Ha az utcán összefutunk.
Hangszere sincs, már nem zenél,
Öregesen, ősz fejjel él.

Harsonásunk Müller Samu,
Őstehetség, bús, szomorú.
Zárkózott volt, de jó barát,
Katonaságnál cimborám.

Szolnokon volt színház zenész,
Imádta mindig a zenét.
Róla többet sosem tudtunk,
Hírt nem adott, nem is láttuk.

Balázs Gyuri a nagybőgős,
Professzorként, tanított Ő.
Szentesen élt, írt, alkotott,
Sok-sok művet hátrahagyott.

(Ha) lakásán meglátogattam,
Dobjához ült, mosolygósan.
Harmonikám, ha felzengett,
Pergett a dob, csak úgy csengett.

Sírjánál elbúcsúztattam,
Egy versemmel, meghatottan.
Legközelebb ő állt hozzám,
Koccintgattunk, iszogatván.

Korelnök volt, bohémbarát,
Ha tehette tréfát kreált.
Így maradt meg emlékemben,
Elment, de itt van-, itt, velem.

Háry Feri zongorista,
Bőgőtanár-, komponista.
Külföldet járt, hajón zenélt,
Művészként Ő, Szegeden él.

Szóvivőnek én maradtam,
Emléktáramat kitártam.
Jó volt emlékezni rájuk,
Vers(em)ben megmarad alakjuk!

Makó, 2020-07-22