A FEHÉR LÓ MONDÁJA

Egykor hősök, bátrak voltak,
Kalandorok csatároztak.
Győztesek képében jártak,
Földet, népet, hódítottak.

Kalandozásoknak kora,
Vándorlás volt akkoriba’.
Leigáztak embereket,
Bejártak nagy területet.

Őseink is kalandoztak,
Etelközből elindultak.
A nyilaik záporoztak,
Kegyetlen halált osztottak.

Hazát kerestek maguknak,
Dús legelőt állatoknak.
Békés helyet családjuknak,
Nyugalmat a boldogságnak.

Szvatopluk királynak népe,
Frank birodalomnak réme.
Nagy csatározások folytak,
Területért csatát vívtak.

Kárpát-medencében éltek,
Dús legelőn legeltettek.
Ám, nyolcszázkilencvenötben,
Változás történt ez évben.

Megjelent Árpád népével,
Furfangjával és nagy csellel.
Árpád, Kund fiát elküldte,
Kusidot szemlélődésre.

Kusid szétnézett Pannonban,
Megtetszett mit látott ottan.
Jó termőföld, víz, legelő,
Mind egy helyen elérhető.

A fehér ló mondájáról,
Szájhagyomány valójáról,
Fennmaradt az utókornak,
Furfangja a magyaroknak.

Kusid ajándékot adott,
Ott élőknek, mit átnyújtott.
Fehér lovat, kötőfékkel,
Cserébe kis semmiséggel.

A Dunából kulacs vizet,
Termőföldből marék földet,
Legelőből egy kis füvet,
Ennyit kért, és semmi többet.

Szvatopluk ezen mosolygott,
És földművelőkre gondolt.
Kik a földet megművelik,
Békés paraszt lesz mindegyik.

Így a csel, az jól bevált ott.
Bevonultak a magyarok.
A követük büszkén mondta
Országod már el van adva.

Földet lovon, füvet féken,
Vizet nyergen, nekünk adtad,
Tehát gyorsan szedjed magad,
Országodat hátrahagyjad.

A jelképes birtokszerzés,
Perzsáknál is ismert volt rég,
Hérodotosz is ismerte,
Érvényesként említette.

Marót-Szvatopluk alakja,
Nevéhez fűződött monda.
Árpád vezérnek furfangja,
Magyaroknak hazát adta.

Makó, 2015-11-28