A ZONGORA!

Zongorának billentyűi,
Fehér-fekete hangjai.
Oktávokra van felosztva,
A hangszereknek királya.

Liszt, Mozart, Bartók triásza,
Csernyi, Bernstein nagy alakja.
Gershwin, „Kék rapszódiája”,
Sinding, „Tavaszi zsongása”.

Berlioznak indulója,
Rákóczi nóta utóda.
Erroll Garner: Misty-t írta,
Duke Ellington: Caravánja.

Monti: Csárdás-t, komponálta,
A hangszerén megalkotta.
Brahms: Magyar – táncai sorba,
Prímásoknak kedvenc dala.

Remek művek, csodás szerzők,
Mind, zongorához kötődők.
Előadók művészete,
Lett e hangszer vonzásköre.

Hangversenytermek varázsa,
Művészeknek sokasága.
Szívét – lelkét beleadja,
Mikor felcseng a zongora.

Követik őket nebulók,
Zeneiskolás tanulók.
Tanáraik fejlesztgetik,
Tudásukat úgy növelik.

Mindennap közelebb lesznek,
Élményeket ott szereznek.
Onnan jutnak fel a csúcsra,
Mintegy igazi rabszolga.

Rengeteget gyakorolva,
A nélkül, nincs tudás soha.
Tehetségek hozzáadják,
Szorgalmuknak minden napját.

Ütik-verik szegény hangszert,
Technikát csak úgy szereznek.
Brillíroznak később rajta,
Közönséget meghódítva.

Tapsot aratnak ők sokat,
Rajta mindig újat nyújtnak.
Alkotóknak segítsége,
Énekesek kísérője.

Zenekaroknak alapja,
A sok hangszert összetartja.
Olyan, mintegy nagy varázsló,
Doktora lett, a hangoló.

Ki húrjait felhangolja,
Kalapácsát rendben tartja.
Bőrözését kijavítja,
S így, nem kopog a zongora.

Háromlábon áll magában,
Vagy keréken gurul tova.
Pedáljának három foka,
Zenget, tompít váltakozva.

Koncerteken zenekarba’,
Vagy egyedül, csak szólóba.
De ott van az a presszókba,
Éttermekbe, és bárokba’.

Szórakoztatás nélküle,
Elképzelhetetlen lenne.
Zongoraszó, szép muzsika,
Azt nyújtja, – egy jó zongora!

Makó, 2015-11-27