A FÉLELEM

Érzés talán a sok közül,
Rettegés a szívünk körül.
Reszket bensőnk, remegéssel,
Félelemnek érzelmével.

Gyermekkorban a sötéttől,
Felnőttként, – nehéz élettől.
Átjár minden porcikánkon,
Az elrabolt nyugalmunkon.

Iskolában a tanártól,
Az intőtől, és rovótól.
Évvégén a megbukástól,
S ezzel járó bosszúságtól.

A felvételi vizsgától,
És az elutasítástól.
Tortúrától, s mi velejár,
És attól, mit hoz majd a nyár.

Féltékenység állapota,
Bizalmatlanságnak foka.
Szerelmünk elvesztésétől,
Borzongunk a rémülettől.

Félünk fenn a magasságban,
A mélységtől irtózatban.
Sebes folyónak sodrától,
Örvényének látványától.

Erdőt járva a vadaktól,
A megreccsenő gallyaktól.
Égiháború zajától,
Mennydörgéstől, villámlástól.

Sebességtől, száguldástól,
A vonat kisiklásától.
Karamboltól, ütközéstől,
Rendőri intézkedéstől.

Munkahelyen a szarkától,
Öltözőnek tolvajától.
A munkánk elvesztésétől,
És munkanélküliségtől.

Besurranó betörőktől,
Hitvány, gonosz emberektől.
Aljas gyilkos fegyverétől,
A haláltól, s ítélettől.

A migránsoknak hadától,
S a sok betolakodótól.
Félve, féltjük vagyonunkat,
Értéket, ingóságokat.

Kis kutyától, nagy kutyától,
És azok harapásától.
Bika felöklelésétől,
Lórúgástól, sérüléstől.

A birkáknak a kosától,
A kecskebaknak szarvától,
A kakas sarkantyújától,
Gúnárnak támadásától.

Az ártatlan varangyoktól,
A kertünkben a siklótól.
Kígyótól és viperától,
És azoknak marásától.

Félünk a politikától,
Politikus elnyomóktól.
Uralkodók hatalmától,
S igazságtalanságuktól.

Félünk, remegünk, reszketünk,
S így zajlik le az életünk.
Megkeseríti létünket,
S áthúzza sokszor tervünket.

Makó, 2015-11-06