A JÁTÉKOS!

Tétre tette fel életét,
Semmi sem szegi a kedvét.
Kártyája a jó barátja,
S azaz ördög bibliája.

Kézben tartja, szuggerálja,
Szerencséjét ekképp várja.
Talonba dobja rossz lapját,
S ha kell, lenyeli haragját.

Nem mutatja bosszúságát,
Álcázza az akaratát.
Bankot üt, – mosolyra fakad,
Keze reszket, majd elakad.

Besöpri a nyereményét,
S közben emeli a tétjét.
Megkeveri a lapokat,
Emeltet, – s osztja azokat.

Lassan nyitja a lapjait,
Úgy lesi meg figuráit.
Az arcizma rezdületlen,
Mint egy Buddha ül a széken.

Idegei tetőponton,
Feszülésig a határon.
Összevonja szemöldökét,
Társaira úgy néz mindég.

Figyelmét összpontosítja,
Csalást ezzel is kizárja.
Vitatkozik kiabálva,
A kezével hadonászva.

Nem enged az igazából,
Érveinek hatásából.
Győzelméért mindent megtesz,
Néha olyan, mint egy sértett.

Szenvedélyét örökölte,
Őseitől mind elleste.
Szakmáját úgy választotta,
Legyen annak is hatása.

Közben osztások peregnek,
S izgalomtól keze nedves.
Lélegzetét visszafojtja,
Kínozza őt az asztmája.

Fuldokolva köhécselget,
Türelmetlenül int egyet.
Szerencséje, ha elhagyja,
Azért is tovább folytatja.

Megszállottként araszolgat,
Kér ismét újabb lapokat.
Újaival simogatja,
Varázsigéjét mormolja.

Letargikus hangulatban,
Ajkát harapja kínjában.
De felcsillan ismét szeme,
Ha visszatér szerencséje.

Átveszi az irányítást,
Érzi, hogy ez nem ámítás.
Közben az óráját nézi,
Idő lejár, – így azt félti.

Rákacsint a bank halmára,
Mint egykor a mátkájára.
No, végre, szól önfeledten,
Bejött a lap, nincs kegyelem.

Megüti a bankot újból,
Megszabadul így a kíntól.
Bekasszíroz minden fillért,
Ez élteti, mindig így élt.

Makó, 2015-11-23