ALKONYATTÓL- ALKONYATIG

A Nap este nyugodni tér,
Korongja a zenithez ér.
Vörös fénye, fénylőn ragyog,
S az ereje már megkopott.

Visszaint még utoljára,
Majd lebukik a határba.
Alkonyodik, szürkület jő’,
A Hold csendben bújik elő.

Az esthajnal csillagképe,
Megjelenik tündökölve.
Több milliárd társa neki,
A példáját hőn követi.

A Galaxis látható lesz,
Elkápráztat lent, bennünket.
Göncölszekér útnak indul,
Kaszáscsillag is meglódul.

A Fiastyúk némán baktat,
Fent az égen araszolgat.
A Hold közben pislog néha,
A körpályáján haladva.

Csillagvizsgálók dolgoznak,
Idegen Holdat kutatnak.
Ezek össze-vissza járnak,
Bolygók körül sétálgatnak.

Szemmel nem láthatjuk őket,
S egyre többen előjönnek.
A műszerek felfedezik,
Sokaságuk szaporodik.

Tudósoknak büszke vára,
A világnak kutatása.
Lassú léptekkel haladnak,
Fejlődésről képet adnak.

A Hold hideg arculata,
Forróságát eltakarja.
Kívül hideg, belül forró,
Így egy igaz képmutató.

Gázfelhőknek nátriuma,
Sárgás színét neki adja.
Végigfolyik felületén,
Észrevétlen őt megfestvén.

Gravitáció hatása,
Bolygók helyét biztosítja.
Kavarog az egész világ,
S egymást tiszteletben tartják.

A Föld, ahol élet is van,
Éjjel lélegzik nyugodtan.
Kileheli melegségét,
Tűző Napnak az erejét.

Víz az életnek forrása,
Létünk meghatározója.
Párolog a tengervize,
Esőfelhő lesz belőle.

Nap a Hold, hogy egymást váltja.
Úgy jön létre az éjszaka.
A sötétség leple alatt,
A természet megváltozhat.

A két égitest hatása,
Sok bajt kavar, kárt okozva.
Vulkánjaink is kitörnek,
Föld mélyéről kilövellnek.

Alkonyattól-alkonyatig,
Sok-sok minden megváltozik.
Boldog órák és viharok,
Váltakoznak mind, – ugyan ott!

Makó, 2015-11-12