EMLÉKEIM!

Emlékeim meggyötörnek,
Ifjúságomhoz vezetnek.
Elém tárnak minden napot,
Órát, percet, s pillanatot.

Gondtalanélet valóját,
Csínytevéseknek a sorát.
Diákévek bujaságát,
Tanáraimnak garmadát.

Iskolának levegőjét,
Vaskályháknak melegségét.
A térképet fenn a falon,
A nagy táblát, most is látom.

Számológép fagolyója,
Bevésődött kobakomba.
Palatáblám szivacsával,
Hátitáskám, rajztáblával.

Mind előttem sorakoznak,
Múltidézést ők okoznak.
Barátaim gyermekarca,
Ott ragyog a tudatomba’.

Tintásüveg és a penna,
És annak a furcsa szaga.
Tornazsákom klott gatyája,
Tornacipő, trikó – sárga.

Tornaterem bordásfala,
Nyújtó, korlát, gyűrű párja.
Ugrószekrény, lengődeszka,
És a lónak a kápája.

Mintha most is rajtuk csüngnék,
Pedig rég volt, már nagyon rég.
Visszavágyom sokszor oda,
Ami elmúlt, s nem jön vissza.

Tovahaladok előre,
Lépegetek visszanézve.
Katonaság barbársága,
Rémálmaim sokasága.

Összezártság, gyakorlatok,
Sokszor balga parancsnokok.
A megalázó hangnemek,
Még most is fülembe csengnek.

Tiszti klubok hangulata,
Mulatozás és tivornya.
A gyönyörű feleségek,
Hozzátartoznak a képhez.

Sorkatona tiszti klubba,
Muzsikálni jut csak oda.
Néha öreg obsitosok,
Ők is emlékeznek már ott.

Leszerelés civil évek,
Kezdődnek a nehézségek.
A házasság rabigája,
Sok embert visz vágóhídra.

Munkahelyek, könyöklések,
Pénz, irigység, törtetések.
Mindenki többet szeretne,
Sikkasztanak, csalnak érte.

Börtönbe jutnak így sokan,
Rabságban csak rossz álom van.
Rokonok és ismerősök,
Megvetik ki bebörtönzött.

Emlék lesz egykor a jelen,
A rossz példa jó intelem.
Emlékeim meggyötörnek,
Mégis a jövőbe néznek.

Makó, 2015-11-21