HOL VAGY ISTEN?

Kényszerfogságban ücsörgök,
Ha elmegyek maszkot öltök.
Gondolkodom, mint oly sokszor.
Emberekről-, a világról.

Eszembe jut, most Auswicz,
Világégés-, halálos kín.
Emberirtás, és gyötrelem,
Emberiségnek nagy szégyen.

Isten kiválasztott népe,
Lett ekkor megtizedelve.
Mért engedted, miért nézted,
E kérdések élnek bennem?

Keresztényirtás, öldöklés,
Inkvizíciók idején.
Világháborúk borzalma,
Halálosztás sokasága.

Harcok idején a papok,
A hitükben képmutatók.
Áldást adtak fegyverekre,
A kegyetlen seregekre.

Ily gondolatok gyötörnek,
Melyektől az agyam lüktet.
Választ várnék mind ezekre,
Múlt időkbe visszatérve.

Szemem előtt boszorkányper,
Pap ítélet, szigor, s rémek.
Máglyahalál kínszenvedés,
Elevenen elégetés.

Isten mindezt fentről nézte,
Mit szolgái véghez vittek.
Nem gátolta gaztetteket,
Hol volt ekkor, hol lehetett.

Kényszerfogságban ücsörgök,
Védekezem maszkot öltök.
A világnak rettegése,
Szegény, és gazdag rémsége.

Koronavírus most támad,
Nincs kivétel, egyszer lecsap.
Rohamosan terjeszkedik,
És kíméletlenül pusztít.

Hol vagy Isten, hová bújtál,
Miért nézed a pusztítást?
Segítened kéne talán,
Ne nézd, hogy pusztul a világ.

Próbatételről papjaid,
Ne szóljanak a szavaik.
Régen csak erről regélnek,
Hazudnak az embereknek.

A fiad is megöletted,
És keresztre feszíttetted.
Megváltotta a világot,
Nem volt elég-, mért haragod?

Elvárod a fohászokat,
És, hogy Hozsannát mondjanak.
Közben a vírus meg terjed,
Segítsd hát az embereket.

Egyszer mutasd meg már végre,
Vallásnak is van értéke.
Templomokban imádkoznak,
Vedd észre-, hogy benned bíznak.

Sajnos én mást nem mondhatok,
Ne hagyjátok el az otthont.
Eljön egyszer a forró nyár,
Koronavírusnak halál!

Makó, 2020-03-20