ÖREG MAROS!

Öreg Maros, te vén folyó,
Rajtad voltam álmodozó.
Vized felett kajakoztam,
Örömöket úgy hajszoltam.

Siklott hajóm, hullámodon,
Csak úgy feszült minden izmom.
Legyőztelek, bár nehezen,
Távolságért megszenvedtem.

Vized rohan, száguld tova,
Igyekszik-, szőke Tiszába.
Egyesülnek, eggyé lesznek,
Összefogva továbbmennek.

Messziről jössz, hosszú úton,
A Gyergyói havasokból.
Csergedezel, mint kis patak,
Szolid, csendes, és pajkos vagy.

Utadon egyre növekszel,
Folyóvá válsz, és nagy leszel.
Csendesen folysz, mégis rohansz,
Szépségeddel te csodás vagy.

Örvényeid kerülgettem,
Mikor úsztam, önfeledten.
Néha azok elragadtak,
Tréfálkozva csiklandoztak.

Partjaidon füzek állnak,
Szederindák virágoznak,
Termésükkel csalogatnak,
Ha mohó vagy meg is szúrnak.

Homokszigeteid vannak,
Melyen riognak madarak.
Napoznak ott a sportmenek,
Evezősök megpihennek.

Öreg Maros, kétarcú vagy,
Galád leszel, ha megáradsz.
Óriássá válsz-, megduzzadsz,
Nagyságodban sok erő van.

Kegyetlen és gonosz leszel,
Szelídséged elfeleded.
Elhagyod kényelmes medred,
Kiáradva sok kárt teszel.

Zabolátlan lesz a vized,
Elveszel emberéletet.
Mint a gyorsvonat úgy vágtatsz,
Eszeveszetté lesz vágyad.

Üdülőket elöntöd mind,
Termőföldet is, ami kincs.
Félelmetes rohamokkal,
Megtámadod gátjaidat.

Az emberek védekeznek,
Mentik ők a menthetetlent.
A gátakat erősítik,
Buzgárokat eltömítik.

Áradásaid, fenyeget,
Télen, nyáron megismétled
Befagy vized, jégpáncéllal,
A két part közt, rianással.

Ha az idő enyhülni kezd,
A jégpáncél mind megreped.
Jégtábláid úszni kezdnek,
Feltorlódnak, megrekednek.

Robbantanak hidat óva,
Vészhelyzetet meggátolva.
(Ha) jön a tavasz és kikelet,
Ismét gyengéd, szelíd leszel.

Makó, 2020-08-10